2 dolog miatt jött az ötlet, hogy én írjak egy ilyen bejegyzést. Az első az, hogy most van a 3. évfordulója hogy velem ez megtörtént.... igen, ennyire megjegyeztem :D A második az az, hogy informáljam azokat az emberkéket, akik hasonló sorsra jutottak.

WARNING! A húgyhólyag tükrözéséről és a katéterezésről fogok beszélni. Tudom, nem a legjobb téma, és nem sokmindenki kiváncsi rá, de hátha valaki ezzel okosabb lesz.

2014 nyarán kezdődött, hogy nagyon fájt, amikor pisiltem. Illetve előtte és utána is. De nem egyszerű felfázás, hanem amikor már rendesen hetekig, hónapokig tart, és már rettegsz wc-re menni, utána pedig órákig szenvedsz, nem tudsz ülni nem tudsz feküdni nem tudsz állni annyira fáj a húgyhólyagod. Tehát 2014 nyarától 2015 márciusáig az volt, hogy 1 hónapig fájt - doki - elmúlt - újra előjött. Már tudtam a forgatókönyvet, még a gyógyszereket is fejből tudom MÉG MINDIG, amiket rendszeresen felírt nekem. Aztán eljött a május, de akármilyen gyógyszert szedtem be, nem múlt el. Már nem is nőgyógyászhoz jártam, hanem urológushoz. Aki már nem tudott velem mit csinálni, elküldött Pécsre tükrözésre. Iszonyatosan féltem tőle. De nem is ez a fontos inkább ugorjunk oda amikor már bementem a rendelőbe. (Aki kiváncsi a folytatásra kattintson a "bővebbenre".)

Mostanában szolárium közben jön meg az ihlet, hogy miről írjak :D amúgy egy "side note": ha nagyon hiszel a félelmedben, valóra válik. Úgyhogy ez nem csak az álmokra igaz :D eddig rettegtem attól, hogy esetleg beszorulok a szoláriumba, vagy elrontom, vagy akármi, ami ugye szinte lehetetlen, de amilyen parás vagyok mindig eszembe jut, aztán tessék... ma is voltam, és megnyomtam a start gombot, nem indult el... mikor végre elindult, a megadott perc után nem kapcsolt ki... szóval kínlódtam vele, kicsit gáz volt hogy meztelenül voltam és kiabáltam ki a szolis csajnak, ő meg kiabált befelé, hogy mit csináljak :D ez is csak velem fordulhat elő...

Na de vissza a témához. Eszembe jutott egy csomó-csomó vicces híresztelés, és pletyka, ami régen lehet, hogy felidegesített, de ma már csak nevetek rajtuk :D Szóval pár ilyet akarok most elmesélni.

Leszbikus vagyok. Egyik unokatesóm fejéből pattant ki, hogy látott engem egy lánnyal járkálni kézenfogva... wtf. Sosem sétáltam lánnyal kézenfogva, egyik barátnőmmel volt esetleg télen, hogy elmentünk szánkózni meg ide oda, és a nagy jégkorszakban hogy el ne essünk, na meg hogy fáztunk, egymásba kapaszkodva mentünk. De ennyi. Jó, mondjuk nem áll távol a valóságtól az, hogy leszbikus vagyok, de legalább valami normális sztori alapján vonták volna le ezt a következtetést. És akkor magyarázkodhattam anyukáméknak...

Unokatesómat utánzom. Alapjába véve a legtöbb pletyka a rokonaimtól származik, mert hát nekem vannak a legkedvesebb, legjóindulatúbb (így kell írni?), legjobb fej rokonaim.... *irónia*. Van egy velem egyidős, lány unokatesóm, akivel kiskorom óta "versenyeztettek". Ki az okosabb, ki a jobb tanuló, ki a szebb, kinek lesz szebb a ruhája az esküvőn, stb stb. Aztán ez nagyobb korunkban is folytatódott. Dehát persze mindenki az unokatesóm pártját fogta, és annyi rosszindulatú pletykát találtak ki, hogy az hihetetlen. És ugye legfőképpen rólam. Hogy én miatta megyek abba a bizonyos gimibe amibe jártam, hogy én miatta tanultam pénzügy-számvitelt, mert ő is hasonló szakmát tanult. Mindig mindig ment az áskálódás, hogy én csak az ő talpát tudom nyalogatni, hogy én nem tudok tőle elszakadni, meg mittudomén mik. Amúgy valamennyire volt alapja, mert én mindig felnéztem erre az unokatesómra, sokszor tekintettem nővéremnek, és hát minden kistestvér valamilyen szinten felnéz a nagyobbikra, és ragaszkodik hozzá. Viszont nem volt bennem soha az, hogy én utánzom őt. De ez a rokonok által gerjesztett feszültség ez kihatott az unokatesóm-én kapcsolatunkra is, mert mi mindig legjobb barátnők voltunk. Aztán egy nap mikor már túl sok volt a pletykából, valami megtört. Volt egy iszonyatosan nagy balhé, úgy beszéltem a rokonaimmal hogy komolyan nem ismertem magamra, elmondtam őket minden kétszínűnek, stb. Akkor kis ideig szünetelt, de mostanában megint hozzá hasonlítanak. Hogy ő tud főzni, hogy neki komoly barátja van, én meg egy semmirekellő vagyok akinek köcsög a faszija. Amit ő csinál az jó, amit én az mindig rossz. De hálistennek már nem sírok ezek miatt, csak kb jön hogy úgy forgassam a szemeimet hogy kipattanjanak a helyükről. Elérték hogy így felnőtt koromra mindegyiket úgy megutáljam mint a szart.

Photoshoppolom magam a képeken. Ezt az exem találta ki, ami eléggé sértő volt, mert ezzel kb azt mondta, hogy képeken szebb vagyok mint élőben :D amivel amúgy vitatkoznék, mert már számtalanszor volt olyan, hogy a tükörben tetszettem magamnak, és azt gondoltam húú most tuti sikerül egy jó fénykép... aztán ott meg olyan ronda voltam mint a bűn.
Hát tény, hogy értek a photoshophoz már 11 éves korom óta, tény, hogy ha akarnám csinálhatnék magamnak egy tökéletes testet egy tökéletes arccal, de annak mi értelme van, ha nem úgy néz ki konkrétan, mint én? Persze egyetértek azzal, hogy van pár képem pl. instagramon, ahol vékonyabbnak tűnök mint amilyen vagyok, de nem kell modell iskola ahhoz, hogy tudjuk, hogy kell pózolni úgy, hogy előnyös képet csináljunk magunkról. Szerintem ezt minden lány tudja :D Mert ha olyan fényviszonyok vannak, akkor olyan vagyok, mint egy tehén. De ha kicsit más szögből fényképezem magam, akkor meg Victoria's Secret modell vagyok (mondjuk ez barokkos túlzás :D). Akkor mért azt mutassam meg a világnak, ahol tehén vagyok? :D logic. Szóval nem, nem photoshopozom magam, sőt röhögök azon, hogy valaki azt gondolja, hogy én majd ahhoz veszem a fáradtságot, hogy a telefonomról átrakjam a képeimet a gépre, ahol photoshopolom x ideig, utána pedig visszamásolom? :D hagyjad már... még leírni is túl sok időbe telt xD

Nem tudok angolul. Család, és a rokonok tollából származik. Még nyelvvizsga előtt volt, hogy a szüleim a fejemre olvasták, hogy semmire se vagyok jó, semmihez se értek, egyedül annyi, hogy tudok angolul, de azt se hiszik el, mert unokatesóm azt mondta hogy a mi osztályunkban mindenki ötös volt. És hogy senki se hallott még engem angolul beszélni, úgyhogy én csak kitaláltam azt, hogy jó vagyok angolból. Hát én erre nem is tudok mit mondani. :D ez van akkor, amikor a szülő nem ismeri a gyerekét. Nekem már 15 éves koromban az az elfoglaltságom volt, hogy sorozatokat fordítottam. 12 évesen angolul írtam naplót, hogy tesóm ne tudja elolvasni. Folyton angol zenéket hallgatok, angol videókat nézek. Ráadásul tudták, hogy iskolából is angol nyelvből csak 5-ösöm van. Nagyon rosszul esett, de ugyanakkor meg csak röhögtem rajtuk :D csak annyi volt a reakcióm, hogy "Hálistennek nem nektek kell bebizonyítanom, hogy tudok -e angolul vagy nem." Na meg ki az a hülye aki ilyenről hazudik? Azért ennyire nincs megfelelési kényszerem..

Csak szexelni járok a barátomhoz. Mondjuk ezt a falusiak találták ki, ahogy a volt barátom elmondta. Hát köztudott, hogy mi a volt barátommal nagyon sokszor vesztünk össze és békültünk ki. Gondolom ezért gondolhatták azt, mikor mindig látták, hogy megyek hozzá. Mondjuk én városban nőttem fel, nem is tudom hogy kezeljem a falusi pletykákat, de őszintén szólva, nem is akarom kezelni sehogy. Ha most az a pár öregasszony engem kurvának néz, akkor nézzen kurvának :D nem tudok mit csinálni.. jó mondjuk már nem aktuális, de régen eléggé szúrós szemekkel tudtak rám nézni a faluban.

Romániai cigány vagyok. Amit mindig de mindig megkapok :D Kezdjük azzal, hogy nem tudom mikor fog eljutni a nagyon okos Magyarországon született töriből 0 tudású emberek eszébe, hogy Erdély az nem Románia. Nem tudom hányan jártak már Erdélyben, én sokszor járok oda mivel rengeteg rokonom lakik ott, és a szüleim is ott születtek és nevelkedtek fel. Azon kívül, hogy lei-jel kell fizetni, meg néhány termék a boltból román feliratú, azon kívül mindenki magyar, és minden magyarul van. Unokatesóm magyar iskolába jár, konkrétan nem is nagyon hallottam még román nyelvű embert ott azon a környéken. Szóval nem vagyok román, a szüleim se azok, sőt egy darab rokonom nincs, aki legalább félig más nemzetiségű lenne. Az összes rokonom családneve magyar, az én családnevem is magyar, sőt, nekem még a nem tudom hányadik nagyapám magyar huszár volt, van is róla képem. Szóval nem, nem vagyok román. És cigány sem. Apukám miatt folyton megkapom a kérdést, hogy én félig cigány vagyok-e. Apukám a mezőgazdaságban dolgozik, mindig is ott dolgozott, és tényleg szinte fekete a bőre, mert sokszor van kint. Nagyon megfogja a nap, annyira, hogy még télen se nagyon fehéredik ki. És mivel a haja is fekete (bár mostmár inkább ősz) mindenki azt hiszi első ránézésre, hogy cigány. Hát aki ezt mondja, az még nem látta őt félmeztelenül :D mert hiába van annyira lebarnulva, a hasa, meg a mellkasa, meg a combja, meg a háta, az szinte világít, annyira fehér. Szóval erről ennyit :D

Tudom hogy ezekkel senkinek nem mondtam újdonságot, mert nem ismertek engem, de ha ismernétek talán ti is nevetnétek ezeken a bugyutaságokon :D

1. Milyen a nyár ott, ahol élsz?
Ez olyan mint valami angol tétel kérdés amit ki kell dolgozni :D ugyanolyan, mint Magyarország többi részén :) lehet kicsit melegebb, mert egy nagyon déli városban élek.

2. Azt mondom nyár, te azt mondod...
YYAAASSSS

3. 5 dolog, amit szeretsz a nyárban
- rövidebbek az éjszakák, hosszabbak a nappalok
- strand, balaton
- az a jó illat hajnalban
- rövidnadrágok, papucsok, szandik, toppok
- barna bőr

4. 5 dolog, amit utálsz a nyárban
- szúnyogok, sáskák, és egyéb rovarok amik berepülnek a szobámba
- amikor annyira meleg van, hogy vizes törölközőn kell aludnom
- napszúrás, leégés
- izzadás
- amikor alig tudok edzeni, mert már az átöltözésben kiver a víz

5. Kedvenc nyári dalod?
Igazából eddig mindegyik nyárnak volt egy tipikus dala, legalábbis számomra :D az ideié nem tudom melyik lesz. De mindenesetre ez a 3 tuti az. Van több is, csak nem akarom húzni itt az időt, szerintem úgyse kattint rá senki xD

• Robin Schulz - Sugar (feat. Francesco Yates)
• Calvin Harris - Summer
• DJ Antoine vs Timati feat. Kalenna - Welcome to St. Tropez (DJ Antoine vs Mad Mark Remix)

6. Kedvenc nyári gyümölcsöd?
Kajszibarack, sárgadinnye 😍

7. Hol nyaraltál tavaly?
Balatonlellén

8. Melyik volt életed legjobb nyara?
Húú ez nagyon jó kérdés. Hát több is van. 2006 nyara pl. nagyon jó volt. 2013 is. Meg még talán 2014-et mondanám. De remélem később 2017 is a listámon lesz :D

9. Hogyan fog telni az idei nyarad?
Valószínűleg dolgozni fogok. Júliusban elmegyünk a Balatonra pár napra, Augusztusban pedig egy Esztergomi Wellness Hotelba, utána pedig 1 hétre kiutazok Hollandiába. De strandolni is biztos sokat fogok, és remélhetőleg sikerül eljutnom végre egy lovardába ahol rendszeresen lovagolhatok.

10. Milyen színű a kedvenc bikinid?
Jelenleg egyiket se szeretem. Akarok venni egy újat ami vagy fehér lesz, vagy valami rózsaszínes.

11. Szolárium vagy napozás?
Lehet hogy a napozás jobban adja a nyári feelinget, és ingyen van, de azért nem hiába találták ki a szoláriumot. Szóval szolárium 10000x

12. Szoktál fesztiválokra járni?
Nope.

13. Kedvenc fagyi ízed?
Joghurt, csokiskeksz, hupikék törpikék

14. Rövidnadrág vagy szoknya?
Rövidnadrág

15. Papucs vagy szandál?
Szandi

Iiigen, igen, végre itt a nyár :) nekem személy szerint a kedvenc évszakom, nem is értem, hogy valaki hogy nem szeretheti a nyarat... ilyenkor mindig megnézem a kedvenc nyári filmjeimet... na jó igazából csak egy nyári kedvencem van, és az a High School Musical 2 :D amúgy így felnőtt fejjel nagyon bugyuta filmnek tartom, nem csak ezt, de mind a 3 részét. De már megszoktam 2007 óta (azt hiszem akkor jött ki) hogy minden nyár elején megnézem :D ez egyfajta rituálé.

Az elmúlt időszakban rengeteg helyre jelentkeztem, szinte megszámolni is nehéz. Pont ma kaptam válasz e-mailt (meglepő, sose írnak) hogy a környékbeli szállodába nem vesznek fel, mert kell a recepcióshoz a német nyelv. Hát nagyon elszomorodtam, régebben voltam pár próbanapig recepción és tetszett, amit csináltak, dehát ez van. Panaszkodtam mindenkinek, elkeseredtem, feladtam, minden bajom volt, aztán hirtelen csörgött a telefonom :D az egyik közeli Tom Market üzletből hívtak (nem tudom ki merre lakik és mennyire ismeri ezt a boltot, de erre mifelénk rengeteg Tom Market van) tehát mint eladó, mehetek próbanapra. Ennek örültem is volna, ha nem szól egyik ismerősöm, hogy a gyár, ahol régen dolgoztam, ahol a lelkemet is kihajtották belőlem :D oda is felvennének viszont egy teljesen más, egy sokkal jobb pozícióba. Szóval teljesen tanácstalan vagyok. Mindenképpen elmegyek próbanapra, de nem tudom melyik a jobb, melyik a rosszabb, így kívül álló szemmel mindkettő rossz :D

Az eladó állás azért lenne tök jó, mert közel van, meg én nekem mindig is tetszettek az ilyen fajta munkák. Mármint ha választani kéne irodai munka meg ilyen eladó munka között, az eladót választanám. Ami ironikus mert pénzügyi számviteli ügyintéző a szakmám :D de volt már szerencsém irodában dolgozni, és nekem egy kínzás volt. Hátránya az az, hogy rengeteget kell pörögni, ami nekem elég mély víznek tűnik, mert még a pénztárgéphez sem értek, de közben figyelni hogy sül-e a pékáru, meg szalámit vágni, meg árut pakolni. Hát tuti hogy nem 1-2 nap kell hozzá, hogy belerázódjak. De eddig nem vallottam szégyent a munkám után, szóval én bízok magamban :D azt nem mondom hogy nem fogok bénázni, főleg stresszhelyzetben, de abban biztos vagyok hogy mindig a maximumot próbálom kihozni magamból. (Eddig egyetlen egy helyzet volt amikor nem jól dolgoztam, a gyárban kellett egy fogóval rugókat hajlítani, de nekem valahogy nem állt a kezemre, és nem jó ívben hajlítottam. És 80 db selejtet csináltam :D nagyon szégyelltem magam, tuti hogy ezt egész életemre megjegyzem, hogy ha nem megy valami, akkor inkább szólok, hogy adjanak valami más munkát, minthogy leégessem magam).

És akkor az ominózus gyár. Azért örülnék neki, mert egy olyan műszakba kerülnék, és olyan helyre, ahol ott lenne az exem, meg még egy ember akit ismerek. Exemmel most úgy nagyjából jóban vagyok. Mármint úgy jól, hogy nem átkozódva nézünk már egymásra. Szóval jó lenne olyan helyre menni ahol nem mindenki idegen, ráadásul most nem csicska munkám lenne, hanem minőségellenőr feladat. Semmit nem kell csinálnom, csak ellenőriznem, hogy jó-e a legyártott termék, és úgy továbbítani. Viszont hátrány, hogy mindennap fél órát kéne buszozni oda is, vissza is, ráadásul nem vagyok rasszista, de tele van az a cég ilyen analfabéta nálam sokkal idősebb cigányokkal. (Nem vagyok amúgy a cigányok ellen, mielőtt megvádolna valaki, aki ismer tudja, hogy volt már sok cigány barátnőm is, szóval... viszont az ottani cigányok tipikusan azok akik a buszban "véletlenül" letapiznak, meg fütyülgetnek nekem, meg ilyenek...) Meg kicsit cikinek érezném, hogy visszamegyek oda, nem tudom miért. Meg tele van a hely olyan lányokkal, akik rengetegszer kikezdtek az exemmel mikor együtt voltunk, szóval biztos nem néznének rám jó szemmel.

De majd megbeszélem a bátyámmal. Meg anyukámmal. Ők hátha okosabbak mint én :D a fizetés mindkét helyen kb 100e körül van. És elvileg mindkét helyen nagyon szemét a főnök. Mondjuk a gyárban azt tudom, mert tapasztaltam, a bolti meg majd kiderül, telefonban nagyon kedves volt, úgyhogy nem ítélkezem. Én jelenleg csak annak örülök, hogy van munkám. Vagyis lesz. Vagyis remélem. Mert ha most megint úgy alakul, hogy két szék közül a földre esek, akkor elmegyek világgá.... mert történt már ilyen, hogy nem tudtam választani, aztán végül nem is kellett, mert aztán mindkét helyre találtak vki mást.

Nekem már van egy tetoválásom az alkaromon, de úgymond egy hobbi-tetováló csinálta, szóval vannak benne hibák. Így először ezt szeretném majd kijavíttatni. Egy szivecske, aminek az egyik szárán egy kereszt van, a másik szárán pedig egy horgony, fölötte pedig van egy Believe felirat. Képem nincs róla, de ez volt a "sablon": klikk.

Most nyáron szerintem nem jó tetováltatni, mert nem lehet vele napra menni, stb stb szóval én inkább ősszel vagy télen fogok még csináltatni.

Nagymamám születési dátuma, apukám & anyukám születési dátuma, és a bátyám születési dátuma római számokkal. Akármi történjen az életemben, ők számomra mindig is fontosak lesznek. És a bordámra gondoltam, hogy felvarratom, szerintem ott mutatna a legszebben. Biztos lesz még olyan személy, aki nagyon fontos lesz az életemben, gondolok itt pl. a gyerekeimre, vagy a férjemre. De azért mégiscsak ez a 4 ember van itt számomra amióta megszülettem. Kivéve ugye a nagymamámat, aki másfél évvel ezelőtt elhunyt. De nem számít, mert a szívemben örökké él, és nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ha megélem, hogy én is annyi idős leszek, mint amilyen idősen ő itthagyott minket, szerintem még akkor is ugyanúgy fogok rá visszaemlékezni, mint most.

Az én egyetlen kis cuncimunci kiskutyám nevének a kezdőbetűje :D Nagyon szeretem őt, számomra tényleg családtag, és én kiskorom óta imádom a kutyákat. És ezalatt úgy értem, hogy TÉNYLEG rajongok a kutyákért, és azon a napon, amikor mi elhoztuk őt ide, egy igazi álmom vált valóra. Tudom, hogy sajnos nem fog örökké élni, de én akkor sem fogom sose elfelejteni, hogy ő volt az én első kicsi kiskutyám, aki nem tökéletes, mert keverék, és eléggé kis korcs kinézete van :D és néhanapján tud nagyon rosszalkodni. És a bolháival és a sok szőrrel amit elhullajt naponta kínlódunk anyukámmal, de nem baj, én akkor is nagyon-nagyon szeretem őt. Ja és a bal kezem mutatóujjának az oldalára akarom, arra az oldalára amit ugye mindig lehet látni. Tehát a külső oldalára, nem a belső oldalára.

Hello Kitty fejecske. Tudom, hogy dedósan néz ki, de pontosan ez a célja :D Én ha Hello Kitty-t látok, mindig a gyerekkorom jut eszembe, amit imádtam. Mondhat bárki bármit, a gyerekkori évek a legjobbak és a legszebbek, amikor még nincsenek gondok, minden rózsaszín, meséket nézünk, játékokkal játszunk, hiszünk a Mikulásban, anya-apa ölében ülünk... Szóval én ezeket az éveket akarom szimbolizálni egy ilyen tetkóval. Na meg arra is gondoltam, ha esetleg lesz egy kislányom, akkor neki is biztosan tetszene :D Azt, hogy hova szeretném, azt még nem tudom, de nem valami feltűnő helyre. Szóval ezt még nem gondoltam ki, de valószínűleg a lábfejemre.

És egyenlőre ennyi. Tudom, egyik se olyan művészi, egyik sem olyan hogy hűűű, de nem akarok elkapkodni semmit, ráérek még később is kitalálni motívumokat, ha esetleg szeretnék még egyáltalán tetoválást. Mert nekem nagyon fontos, hogy az adott tetkó jelentsen is valamit, ne csak úgy ott díszelegjen rajtam, mert tizen-huszonévesen nekem ez tetszett, aztán 80 éves koromig viselnem kell. A mostani tetkóm is számomra nagyon fontos, és a nagymamám, és Isten "ihlette". A horgony jelenti a családomat, a kereszt a vallásomat, hogy én egy keresztény ember vagyok, a szív maga a szeretetet, és a Believe számomra nem azt jelenti, mint a legtöbb fiatalnak, hogy "higyj magadban". Hanem hogy én nagyon félek a haláltól. Senkinek sem beszélek róla, de rettegek tőle, hogy egy nap elvesztek mindent és mindenkit, és itt kell hagynom az életemet. És ez a nap bármelyik nap lehet. És hajlamos vagyok órákig töprengeni azon, hogy milyen félelmetes dolog lehet a halál után, de ez a Believe emlékeztet arra, hogy ne foglalkozzak ilyen negatív dolgokkal, éljem az életemet, és egyszerűen csak higyjek és bízzak Istenben, hogy Ő halálom után is gondoskodni fog rólam is, és a családomról is. És a Biblia tanításaiban higyjek. Sokan tartják feleslegesnek és csúnyának a tetoválásokat, de nekem jó érzés tudni, hogy ezek a dolgok a bőröm alá lettek varrva. Nem tudom miért...