Mostanában szolárium közben jön meg az ihlet, hogy miről írjak :D amúgy egy "side note": ha nagyon hiszel a félelmedben, valóra válik. Úgyhogy ez nem csak az álmokra igaz :D eddig rettegtem attól, hogy esetleg beszorulok a szoláriumba, vagy elrontom, vagy akármi, ami ugye szinte lehetetlen, de amilyen parás vagyok mindig eszembe jut, aztán tessék... ma is voltam, és megnyomtam a start gombot, nem indult el... mikor végre elindult, a megadott perc után nem kapcsolt ki... szóval kínlódtam vele, kicsit gáz volt hogy meztelenül voltam és kiabáltam ki a szolis csajnak, ő meg kiabált befelé, hogy mit csináljak :D ez is csak velem fordulhat elő...

Na de vissza a témához. Eszembe jutott egy csomó-csomó vicces híresztelés, és pletyka, ami régen lehet, hogy felidegesített, de ma már csak nevetek rajtuk :D Szóval pár ilyet akarok most elmesélni.

Leszbikus vagyok. Egyik unokatesóm fejéből pattant ki, hogy látott engem egy lánnyal járkálni kézenfogva... wtf. Sosem sétáltam lánnyal kézenfogva, egyik barátnőmmel volt esetleg télen, hogy elmentünk szánkózni meg ide oda, és a nagy jégkorszakban hogy el ne essünk, na meg hogy fáztunk, egymásba kapaszkodva mentünk. De ennyi. Jó, mondjuk nem áll távol a valóságtól az, hogy leszbikus vagyok, de legalább valami normális sztori alapján vonták volna le ezt a következtetést. És akkor magyarázkodhattam anyukáméknak...

Unokatesómat utánzom. Alapjába véve a legtöbb pletyka a rokonaimtól származik, mert hát nekem vannak a legkedvesebb, legjóindulatúbb (így kell írni?), legjobb fej rokonaim.... *irónia*. Van egy velem egyidős, lány unokatesóm, akivel kiskorom óta "versenyeztettek". Ki az okosabb, ki a jobb tanuló, ki a szebb, kinek lesz szebb a ruhája az esküvőn, stb stb. Aztán ez nagyobb korunkban is folytatódott. Dehát persze mindenki az unokatesóm pártját fogta, és annyi rosszindulatú pletykát találtak ki, hogy az hihetetlen. És ugye legfőképpen rólam. Hogy én miatta megyek abba a bizonyos gimibe amibe jártam, hogy én miatta tanultam pénzügy-számvitelt, mert ő is hasonló szakmát tanult. Mindig mindig ment az áskálódás, hogy én csak az ő talpát tudom nyalogatni, hogy én nem tudok tőle elszakadni, meg mittudomén mik. Amúgy valamennyire volt alapja, mert én mindig felnéztem erre az unokatesómra, sokszor tekintettem nővéremnek, és hát minden kistestvér valamilyen szinten felnéz a nagyobbikra, és ragaszkodik hozzá. Viszont nem volt bennem soha az, hogy én utánzom őt. De ez a rokonok által gerjesztett feszültség ez kihatott az unokatesóm-én kapcsolatunkra is, mert mi mindig legjobb barátnők voltunk. Aztán egy nap mikor már túl sok volt a pletykából, valami megtört. Volt egy iszonyatosan nagy balhé, úgy beszéltem a rokonaimmal hogy komolyan nem ismertem magamra, elmondtam őket minden kétszínűnek, stb. Akkor kis ideig szünetelt, de mostanában megint hozzá hasonlítanak. Hogy ő tud főzni, hogy neki komoly barátja van, én meg egy semmirekellő vagyok akinek köcsög a faszija. Amit ő csinál az jó, amit én az mindig rossz. De hálistennek már nem sírok ezek miatt, csak kb jön hogy úgy forgassam a szemeimet hogy kipattanjanak a helyükről. Elérték hogy így felnőtt koromra mindegyiket úgy megutáljam mint a szart.

Photoshoppolom magam a képeken. Ezt az exem találta ki, ami eléggé sértő volt, mert ezzel kb azt mondta, hogy képeken szebb vagyok mint élőben :D amivel amúgy vitatkoznék, mert már számtalanszor volt olyan, hogy a tükörben tetszettem magamnak, és azt gondoltam húú most tuti sikerül egy jó fénykép... aztán ott meg olyan ronda voltam mint a bűn.
Hát tény, hogy értek a photoshophoz már 11 éves korom óta, tény, hogy ha akarnám csinálhatnék magamnak egy tökéletes testet egy tökéletes arccal, de annak mi értelme van, ha nem úgy néz ki konkrétan, mint én? Persze egyetértek azzal, hogy van pár képem pl. instagramon, ahol vékonyabbnak tűnök mint amilyen vagyok, de nem kell modell iskola ahhoz, hogy tudjuk, hogy kell pózolni úgy, hogy előnyös képet csináljunk magunkról. Szerintem ezt minden lány tudja :D Mert ha olyan fényviszonyok vannak, akkor olyan vagyok, mint egy tehén. De ha kicsit más szögből fényképezem magam, akkor meg Victoria's Secret modell vagyok (mondjuk ez barokkos túlzás :D). Akkor mért azt mutassam meg a világnak, ahol tehén vagyok? :D logic. Szóval nem, nem photoshopozom magam, sőt röhögök azon, hogy valaki azt gondolja, hogy én majd ahhoz veszem a fáradtságot, hogy a telefonomról átrakjam a képeimet a gépre, ahol photoshopolom x ideig, utána pedig visszamásolom? :D hagyjad már... még leírni is túl sok időbe telt xD

Nem tudok angolul. Család, és a rokonok tollából származik. Még nyelvvizsga előtt volt, hogy a szüleim a fejemre olvasták, hogy semmire se vagyok jó, semmihez se értek, egyedül annyi, hogy tudok angolul, de azt se hiszik el, mert unokatesóm azt mondta hogy a mi osztályunkban mindenki ötös volt. És hogy senki se hallott még engem angolul beszélni, úgyhogy én csak kitaláltam azt, hogy jó vagyok angolból. Hát én erre nem is tudok mit mondani. :D ez van akkor, amikor a szülő nem ismeri a gyerekét. Nekem már 15 éves koromban az az elfoglaltságom volt, hogy sorozatokat fordítottam. 12 évesen angolul írtam naplót, hogy tesóm ne tudja elolvasni. Folyton angol zenéket hallgatok, angol videókat nézek. Ráadásul tudták, hogy iskolából is angol nyelvből csak 5-ösöm van. Nagyon rosszul esett, de ugyanakkor meg csak röhögtem rajtuk :D csak annyi volt a reakcióm, hogy "Hálistennek nem nektek kell bebizonyítanom, hogy tudok -e angolul vagy nem." Na meg ki az a hülye aki ilyenről hazudik? Azért ennyire nincs megfelelési kényszerem..

Csak szexelni járok a barátomhoz. Mondjuk ezt a falusiak találták ki, ahogy a volt barátom elmondta. Hát köztudott, hogy mi a volt barátommal nagyon sokszor vesztünk össze és békültünk ki. Gondolom ezért gondolhatták azt, mikor mindig látták, hogy megyek hozzá. Mondjuk én városban nőttem fel, nem is tudom hogy kezeljem a falusi pletykákat, de őszintén szólva, nem is akarom kezelni sehogy. Ha most az a pár öregasszony engem kurvának néz, akkor nézzen kurvának :D nem tudok mit csinálni.. jó mondjuk már nem aktuális, de régen eléggé szúrós szemekkel tudtak rám nézni a faluban.

Romániai cigány vagyok. Amit mindig de mindig megkapok :D Kezdjük azzal, hogy nem tudom mikor fog eljutni a nagyon okos Magyarországon született töriből 0 tudású emberek eszébe, hogy Erdély az nem Románia. Nem tudom hányan jártak már Erdélyben, én sokszor járok oda mivel rengeteg rokonom lakik ott, és a szüleim is ott születtek és nevelkedtek fel. Azon kívül, hogy lei-jel kell fizetni, meg néhány termék a boltból román feliratú, azon kívül mindenki magyar, és minden magyarul van. Unokatesóm magyar iskolába jár, konkrétan nem is nagyon hallottam még román nyelvű embert ott azon a környéken. Szóval nem vagyok román, a szüleim se azok, sőt egy darab rokonom nincs, aki legalább félig más nemzetiségű lenne. Az összes rokonom családneve magyar, az én családnevem is magyar, sőt, nekem még a nem tudom hányadik nagyapám magyar huszár volt, van is róla képem. Szóval nem, nem vagyok román. És cigány sem. Apukám miatt folyton megkapom a kérdést, hogy én félig cigány vagyok-e. Apukám a mezőgazdaságban dolgozik, mindig is ott dolgozott, és tényleg szinte fekete a bőre, mert sokszor van kint. Nagyon megfogja a nap, annyira, hogy még télen se nagyon fehéredik ki. És mivel a haja is fekete (bár mostmár inkább ősz) mindenki azt hiszi első ránézésre, hogy cigány. Hát aki ezt mondja, az még nem látta őt félmeztelenül :D mert hiába van annyira lebarnulva, a hasa, meg a mellkasa, meg a combja, meg a háta, az szinte világít, annyira fehér. Szóval erről ennyit :D

Tudom hogy ezekkel senkinek nem mondtam újdonságot, mert nem ismertek engem, de ha ismernétek talán ti is nevetnétek ezeken a bugyutaságokon :D