Már régebben is akartam írni konkrétan a Jófiúról, mert akárhányszor nézem meg mindig nagy hatással van rám. Nem hiszem, hogy sokan ismerik, mert nagyon régi film. És egyik ismerősömmel megnéztük Az árvát, ami nekem egyáltalán nem tetszett (mert szerintem a Jófiú sokkal jobb) viszont ő ugyanolyan sokkos állapotban volt, mint én, amikor először láttam a Jófiút :D

Sok spoilert fogok írni tuti, szóval aki nem látta még egyik filmet se, az ne olvassa végig :D Kevés ilyen témában készült film van, de itt mindkettőnél kb. ugyanaz a sztori. Mindkettő egy bájos gyerekről szól, akit mindenki szeret, viszont nagyon gonosz szándékai vannak, de valahogy sosem bukik le. Sőt, a "jó" gyerekre terel inkább mindent. Jófiú története: klikk, Az árva története: klikk.

Jófiú.
A Jófiúval kezdem, mert mint írtam, nekem ez sokkal jobban tetszett. A film főszereplője Macaulay Culkin (nagy rajongója vagyok) és Elijah Wood. Nem tartozik a sztorihoz, de ahhoz képest, hogy kislány koromban Macaulay a szerelmem volt, ha akkor láttam volna ezt a filmet, akkor "lecseréltem" volna Elijah-ra :D mert az az aranyos gyönyörűszép babaarca ami van, néhány jelenetnél nem is lehet másra figyelni, csak arra, hogy jaaaj de cukiii :D az egész film alatt az az érzésem volt, hogy én is ilyen kisfiút szeretnék :D nagyon jó története van a filmnek, teljesen szembeállítja 2 kisfiú érzelmi világát. Mark elvesztette az anyukáját, és Henry anyukájában látja őt "visszajönni". Vigyáz az unokahúgára és megvédi őt, jóindulatú, és nagyon okos. Henry is nagyon okos, viszont tele van rosszindulattal. Tipikusan "genetikailag" pszichopata. Ártatlannak akar tűnni, mindenki elhiszi, hogy egy földre szállt angyal, viszont ő direkt árt embereknek, és nagyon érdekli a halál, sőt, fel sem fogja a gyilkolás súlyát. Nagyon hátborzongató belegondolni, hogy ilyen emberek tényleg léteznek. És vagy lebuknak gyerekként, vagy nem. Vagy felnőtt korukra meggyilkolják a családtagjaikat mi meg halljuk a híradóban. És senki sem sejtette előre, mert ugye a pszichopata nagyon jól fel tudja venni azt a bizonyos álarcot. És most egy kis spoiler, ugye a végén van az a bizonyos jelenet. Aki látta, az tudja, hogy ugye az anyának választania kell, hogy Henryt vagy Markot hagyja meghalni. Ami alapból nagyon nehéz lehet, de neki mégnehezebb, mert ő már elvesztette fiatalon az egyik gyerekét. Sok helyen olvastam olyan véleményeket, hogy ezzel lett elrontva a film, hogy az anya nem a saját gyerekét mentette meg, mert ez életszerűtlen, nincs olyan anya, aki hagyná meghalni a kisfiát. Pedig szerintem elég egyértelmű. Markot nézte mindenki bolondnak, amikor megpróbálta leleplezni Henryt, de amikor tényleg az anyja bebizonyosodott mindenről, konkrétan arról is, hogy Henry ölte meg Richardot, ott szerintem elég nagy volt benne a törés, hogy tudja, hogy Henry konkrétan pszichopata. Ráadásul le is akarta lökni a szikláról, és ha Mark nem ment volna oda, akkor az anya meg is halhatott volna. De ha ez még nem elég, mikor ugye lógnak a szikláról, már Mark is "mamának" szólítja őt. Szóval szeretheti ő bármennyire is a gyerekét, de ha hirtelen ennyi rosszat megtud róla, arra sok gondolkodás után sem nagyon lehetne látni, hogy erre lenne kiút, hogy Henry "meggyógyuljon", nem ám egy fél óra alatt. Szóval szerintem teljesen korrekt volt a film befejezése.

Az árva.
Hát kezdjük azzal, hogy ezt a filmet két ok miatt akartam megnézni. Az egyik az, hogy szerepel benne van Vera Farmiga, a másik pedig hogy az előzetes alapján azt hittem, hogy egy jó ijesztő horror film. Hát itt is volt egy kisgyerek, aki a cukiságával szerintem sokszor elvonta a figyelmet a történetről :D az pedig a süket kislány. Nagyon-nagyon aranyos volt. Amúgy tényleg érdekes film, csak én mást vártam tőle. Olyasmi sztorit vártam volna, mint a Jófiú. Ez is eléggé nehezen emészthető, de pont a végén a csavar miatt lett az egész komolytalan. Szerintem. Spoiler. Az elején még gondoltam is, hogy mért nem egy aranyosabb kislányt választottak, akinek babapofija van, mert én tuti nem őt fogadtam volna örökbe az árvaházból :D de ezt a kislányt jobban el tudták maszkírozni, vagyis inkább kisminkelni, hogy ő egy harminc valahány éves nő. Nem tudom, hogy létezik-e amúgy ilyen betegség, de én valami rejtélyesebb dologra számítottam. Ezzel kapcsolatban is a legizgalmasabb szál szerintem az volt, hogy megpróbálta elcsábítani az apát. De amúgy a színészi játék jó volt, le a kalappal a kisgyerekek előtt. De nekem a film nem tetszett ámblokk. Nem tudom miért. Lassan bontakozott ki a történet, az apáca halála kb annyira számított mint a galamb halála, az elején a szülős sztorit bele se raktam volna, szerintem nagyon elüt a történettől. Viszont az mindenképp tetszett, hogy nem egy tökéletes családról szólt a film, és hogy a hűtlen apa a végén meghalt. 

Összehasonlítva.
Azért tetszett jobban a Jófiú, mert érzelmileg sokkal mélyebb, és tanulságosabb. Az árva viszont egy olyan film ami mögött semmi realisztikus háttér nincs, csak akartak csinálni egy jól eladható fordulatos thrillert. Szerintem ez a legnagyobb különbség a két film között. De nagyon sok hasonlóság is van, pl. mind a kettőben vannak unalmas, vontatott részek. Mind a kettőben vannak terrorizált kistestvérek. Mint a kettőben az anya azért depressziós, mert elvesztette a kisgyerekét. Döglött állatok, beszakadt jégpálya, tél, faház, kés/olló a kisfiú nyakához szorítva, a pszichológus beszél a gyerekkel de nem talál semmi furcsát. Ja és a legviccesebb, hogy mind a kettőben kimondja a gyerek a "fuck" szót, és a film ezt egy nagy döbbenetként kezeli :D Amúgy ha nem lett volna az Árvában az a csavar, akkor szerintem sokan ki is akadtak volna, hogy csináltak egy Jófiú 2-t :D Mindkettő gonosz gyerekről szól, de akit tényleg mélyen érint a téma, annak a Jófiú fog jobban tetszeni, mivel ott TÉNYLEG a gyerek a gonosz, mindenféle külső behatás nélkül. Sokkal drámaibb, sokkal nagyobb nyomot hagy, és sokkal életszerűbb.

Saját sztori.
Csak hogy tisztázzuk, hogy mennyire "reális" ez a gyerekkori gonoszság. Kb 2-3. osztályos voltam, amikor egy nagyon furcsa kisfiú jött az osztályunkba, de tényleg még a szeme se állt jól. Nagyon szegény családból származott, emlékszek a karácsonyi húzáson engem húzott, és egy kis ajándékszatyorban adott egy plüss kacsás kulcstartót, meg egy Vadász csokit. És a Vadász csokit nem mertem megenni mert szó szerint attól féltem, hogy meg van mérgezve :D Még anyukám le is szidott, hogy hogy lehetek ilyen rosszindulatú.. Ez a kisfiú nem barátkozott senkivel, vagy ha igen, eléggé "hülyén" viselkedett, sokan kiközösítették. A barátjával (1 volt neki) sokszor törték össze csigáknak a házait, sőt, döglött csigákkal játszottak.. Kb 2-3 hónapot járt hozzánk, aztán elment. Kb. 5. osztályban mondta nekünk az osztályfőnök, hogy ezt a bizonyos kisfiút elvitték Pestre egy szanatórium szerűségbe, mert megtámadta késsel az apját. Hát mindenki le volt döbbenve, de az osztályfőnök csak annyit mondott, hogy jobb is ha más dolgairól nem is tudunk... de elég csak a sok híradós történetre gondolni. Iskolai lövöldözések, vagy azok az emberek akik már felnőttek és megölik csak úgy a semmiből a családtagjaikat... hátborzongató.

Sok felnőtt azt hiszi, hogy a gyerekek buták, és mivel még az életben tapasztalatlanok, így nincs bennük rossz szándék. Hát ez sajnos egyáltalán nem igaz, és ezt a filmek is bebizonyították. Nagyon is okosak, manipulatívak, és hihetetlenül gonoszak és kegyetlenek tudnak lenni egymással, mert az érzelmi intelligenciájuk ki sincs fejlődve rendesen, minden ösztönösen jön. Az agresszióra vagy a depresszióra való hajlam is egy velünk született dolog. A szociopátia és a pszichopátia úgyszintén. Szóval nagyon elgondolkodtató a téma...

3 olyan filmet is megnéztünk hétvégén a barátommal, amiket bár sokszor láttam már, de minden alkalommal ki tudják csapni a biztosítékot számomra. Főleg mert a nőiességről szól, és nem is áll távol a valóságtól. Sőt, egyáltalán nem áll távol a valóságtól. Szerintem ezeket a filmeket mindenkinek látni kéne, kivétel nélkül. Fiúknak, lányoknak, férfiaknak, nőknek, bácsiknak, néniknek, mindenkinek. Viszont mindegyikben lesz spoiler, úgyhogy aki még nem látta, de meg akarja nézni, az a videók után ne olvassa el amit írtam.

1. Köpök a sírodra

Egy nőről szól, aki író, és egy erdőbe elutazik hogy egy kicsit egyedül legyen. Azonban mégis belebotlik pár férfiba, akik kedvesek vele, de ők teljesen máshogy látják a helyzetet. Először csak kukkolják, majd még messzebb mennek. Betörnek hozzá, megerőszakolják, majd meg is akarják ölni. De a nő túléli, és visszajön, hogy mindegyik férfin bosszút álljon. Nem is akárhogy.

Hihetetlenül megrázó film, akárhányadszorra nézem is meg, mindig megérint. Nagyon hitelesen is van megjátszva, semmi túlzás, semmi mű dolog. Én mikor néztem teljesen beleéltem magam. Ahogyan megalázták, kihasználták hogy egyedül van védtelenül, élvezkedtek azon ahogy retteg. Na meg persze meg is erőszakolták. Úgy bántak vele, mint egy mozgó játékszerrel. Gusztustalan. És azon gondolkodtam, amit a barátommal is beszéltünk egyébként, hogy a seriff ugye elvileg segített volna neki.. és vajon azért nem segített neki, mert eleve benne is van egy perverz hajlam, hanem mert rájött, hogy ezt a helyzetet tényleg ki lehet használni? A másik dololg, hogy tényleg, valamiért le merném fogadni, hogy még a legnormálisabbnak, legtisztességesebbnek tűnő férfi is talán belement volna ebbe a szituációba (a seriff helyzetéről beszélek, aki ugye az elején még úgy tűnt, hogy segít a nőnek, de aztán csatlakozott a megerőszakoló férfi brigádhoz). Egy nő, a semmi közepén, egyedül, gyengébb mint te, és ott van előtted, úgy használhatod ki, ahogy akarod. Ráadásul lengén öltözve. A férfiak sokkal nagyobb ösztönlények, szerintem rengeteg olyan férfi belement volna, aki mellett amúgy elmegyünk az utcán, vagy ismerős, és nem is feltételeznénk róla. És ez hátborzongató. És nagyon nagy undort kelt a gyomromban személy szerint. Ráadásul a seriffnek családja van, szereti a feleségét, szereti a lányát, kisbabát várnak. A végén azt is elmondja, hogy istenfélő. Mégis megtette ezt. Szerintem az egész filmben az ő szerepe a legelgondolkodtatóbb. És lelkiismeretfurdalás nélkül lelőtte volna a nőt, mert csak az számított neki, hogy ez a "kaland" ne derüljön ki. Az nem számított, hogy egy ártatlan gyenge nőt csak úgy megölne a saját érdekei miatt.
Aztán amikor a nő visszajött bosszút állni, az ugye a film durvábbik fele. Sok kritikát olvastam, hogy egy ilyen gyenge nő hogy tud ennyire pszichopatává válni, és ez unrealisztikus. És valóban, akivel ez a való életben megtörténik, az utána lelkileg egy roncs lesz, és esze ágában sincs még megkeresni azt, aki megerőszakolta. Szerintem nem is ez a film fontos része, hogy a nő hogyan reagált (a 3. rész egyébként pont arról szól, hogy az élete többi részén még egy véletlen apró férfi érintésről is az a bizonyos erőszakolás jut eszébe, úgyhogy ezt azt a filmben tökéletesen megmutatják, hogy egy életet tesz tönkre egy ilyen dolog). Inkább azon, hogy mennyire megérdemlik a férfiak azt a kínzást, és azt a halált, amit a nő elkövet velük. Sajnos ez a való életben már nem igazán fordul elő, de minden megerőszakolónak ez lenne a méltó büntetés.

2. Köpök a sírodra 2

Egy fiatal lány modell szeretne lenni, ezért New Yorkba megy. El is hitetik vele, hogy egy ingyen fotózáson részt vehet, de aztán amikor egyre gyanúsabb a helyzet, el akar menni. Innen kezdődik az egész történet. A lányt elrabolják, megerőszakolják, (ha jól emlékszem) Bulgáriába viszik, ahol a gazdag férfiak úgy kínozzák, úgy bántják, ahogy csak akarják. Ráadásul élve el is akarják temetni. A lány viszont nehezen megszabadul, és bosszút áll a férfiakon.

A történet kb ugyanaz mint az elsőnél, de mégis teljesen más. Én személy szerint, lányként, ezt a filmet nehezebben néztem végig. Legalábbis azt a részt, amikor a lányt kínozzák. Szerintem sokkal sokkolóbb, sokkal keményebb dolgokat csinálnak vele. Sőt, ha jól emlékszem, amikor először láttam, el is sírtam magam, amikor bilincsben egy rúdhoz van kötve egy sötét szobában, egy matracon fekszik, és egy kövér gazdag azt hiszem arab férfi sokkolóval kínozza a lányt a nemiszerve körül. Nekem ehhez kicsit gyenge volt az idegrendszerem. Borzalmas volt végignézni. És nem is az volt a legrosszabb, hogy a filmben ez zajlik, hanem hogy a valóságban mennyi ilyen van. Bedrogozzák a lányokat, prostituáltként eladják őket. Ráadásul fiatal törékeny lányokat. Az élve eltemetés meg szerintem csak pont volt az i-re, szerintem valahol minden embernek az a rémálma. Úgyhogy kínzás szempontjából szerintem ez a rész magasan veri az elsőt. Ráadásul ebben még egy nő is volt, aki tök nyugodtan hallgatta a lány kiabálását. Gusztustalan.
Az első rész amúgy sikeresebb volt mint a második, de szerintem csak azért húzták le ezt a részt, mert itt amikor visszatér a lány bosszút állni, az már nem olyan durva. De szerintem azért kellően sokkoló ez is. Ráadásul a lány is sokkal szebb ebben a részben, többet is mutatnak belőle, mint az első részben. Úgyhogy szerintem ez a rész a lány szempontjából sokkolóbb, az első rész pedig a férfiak kínzása szempontjából sokkolóbb. De mind a kettőt érdemes megnézni. A harmadik rész már különbözik az első kettőtől, nekem az egyáltalán nem tetszett.

3. Most már elég!

Jennifer Lopez a főszereplő, akit amúgy imádok, nagyon szép és nagyon jól tud színészkedni. Egy nőt alakít (Cingár), aki találkozik egy férfival (Mitch). Az elején még minden happy, rózsaszín. Születik egy kislányuk is. Aztán a nő rajtakapta a férjét, hogy megcsalja. Erre a férfi úgy reagált, hogy elverte Cingárt, ráadásul onnantól kezdve nyíltan többször is megcsalta, ami miatt a nő az elején nem mer szólni, mert félt, hogy megint elveri. Aztán egyszer elege lett, nagy nehezen megszökött a kislányukkal. Viszont akárhova mentek, Mitch mindig kiderítette hol vannak, és terrorban tartotta Cingárt. Aztán a nőnek elege lett ebből is, és úgy döntött, hogy megvédi magát.

Én személyesen is rengeteg olyan történetről tudok, hogy a nőket verik a férjeik, úgyhogy teljesen beletudtam élni magam. Nagyon-nagyon jó film, elgondolkodtató, és egyben sokkoló is. És persze ebben is benne van a hímsovinizmus. A nőnek nem szabad szólnia semmit, mert a férj keresi a pénzt, a nőnek engedelmeskedni kell, a nőnek mindent le kell nyelni, mert a nő védtelen, és a férje erősebb nála. Nagyon tetszik amúgy, hogy többször is benne van, ahogyan Cingár segítséget akar kérni a bíróságon, rendőrségen, és mindenhol csak az derül ki, hogy a pénz az úr, és a nőnek semmilyen szava nincsen. Pont, mint a való életben. Rengeteg olyan férfi van, akit hajt az ösztön, és hiába van tökéletes felesége, mégis megcsalja, mondván, hogy a férfiaknál ez természetes. Szerintem meg gusztustalan. Ez van egyébként a filmben is. És az is, hogy rengeteg családban a szeretet átalakul birtoklási vágyba. Mitch nem szereti Cingárt, mégis mindenáron utána megy, terrorizárja, féltékeny ha a nő mással alszik. És az sem érdekli, ha addig fajul el, hogy megöli. Pedig Cingár mindent elkövetett, hogy elrejtőzködjön. És ez nagyon nehéz, a mai világban a nő inkább tűr. Hiszen akár több gyerekkel is, kevés pénzzel vagy netalántán munkanélkülien, mit tud csinálni a nő? A brutális domináns zsarnok férje ellen? Semmit. A filmben a nő helyzete sem volt a legjobb, de legalább próbálkozott. És még úgy is, hogy sok pénzt kapott az apjától, és a barátai segítettek neki, még így se nagyon ment neki. Nevet változtatott, a külsejét folyton megváltoztatta, különböző kocsikat és házakat bérelt. Aztán ahogy fordul a kocka, és Cingár támad rá Mitchre, interneten olvastam, hogy mennyire mű dolog ez. Pedig szerintem nem. Ha már ösztönökről szól a film, a nőben szerintem alapjáraton van egy "anyatigris" ösztön. És a filmben is mondja Cingár, hogy a lányáért teszi meg ezt a lépést. És számolt azzal is, hogy akár ő is meghalhat, de azt az egy kiutat látta, hogy megöli a férjét. Én azt mondom, bárcsak ilyen könnyen menne a való életben is. Benne van a filmben az is, hogy Cingár nehezen öli meg a férfit, még az utolsó pillanatban meg akarja gondolni magát, mégis mikor eszébe jut a lánya, az adja meg neki azt a végső "löketet". Nekem amúgy az tetszett a legjobban, amiket mond közben Cingár. "Nem tudsz megütni engem? Csak akkor tudsz megütni, ha védtelen vagyok?" Könnyű megverni, megrugdosni egy nálunk gyengébb, védtelenebb embert. Ez szimpla primitív agresszió. A családon belüli erőszakban is a verő férfiak átlagos emberek, nem tanulnak semmilyen harcművészetet, csak kihasználják hogy nagyobb erejük van. Ezért kéne szerintem önvédelmet tanulnia mindenkinek. Hogy ilyen helyzetben ne veszélyeztessék akár az életünket. Úgyhogy összességében ez nem akció film, szerintem közel áll a valósághoz, de sajnos még mindig ez a ritkább valóság. A gyakoribb, híradókban lévő sztori pedig az, hogy a nőt a "szerető" férje pl féltékenységből halálra ver. Mert ő megteheti. Mert ő férfi.

Nagyon elgondolkodtató filmek, én mindenkinek ajánlom, de talán inkább a férfiaknak. Én is mikor apukámmal, vagy a barátommal néztem ezeket, és hallottam a reakciójukat, jó volt tudni hogy ezek a filmek azért a férfiakat is elrettentik. És nőknek is ajánlom, hiszen nagyon erős nőkről szólnak ezek a filmek, és bár sok bátorság és kitartás kell, de talán meg lehet oldani ezeket a gondokat. Még ha nem is a végső megoldással (gyilkosság), de mindig van valami kiút.