Mostanában nagyon sokszor járok nőgyógyászhoz, meg úgy összvissz én visszatérő "vendég" vagyok nála, ugyanis valahogy mindig van valami bajom. Most viszont egy komolyabb esetről van szó, ami miatt hihetetlenül szomorú vagyok.

Nekem PCO szindrómám van. Aki nem ismeri ezt a "betegséget", ez azt jelenti, hogy a petefészkemből kilökődő petéből szinte rögtön ciszta lesz. Így a petefészkem tele van cisztákkal (főleg most, hogy nem szedek régóta fogamzásgátlót). Emellett rendszertelen a vérzésem, több férfi nemi hormont termel a szervezetem, aminek hatására brutálisan hullik a hajam, és hízok. Mellékhatás lehet még a szőrösödés és a nagyon csúnya pattanások, de hálistennek ezek nekem nincsenek.

Hát ez egy nagyon utálatos betegség. Ez kb 18 évesen derült ki, hogy van nekem, tehát már 3 éve, és én azóta teljesen máshogy tekintek magamra. Egészségileg (főleg ami a nőgyógyászati dolgokat illeti) egy zsákutcának tartom magam. Mivel tudom, hogy gyógyíthatatlan, valamiért úgy tekintek erre a dologra, mintha én más lennék mint az átlag ember. Hát nyilván más vagyok. De felépült bennem egy olyan önkép magamról, hogy én nem működök rendesen, nem vagyok egészséges, és bármi dolog történjen a méhemben vagy a petefészkemben, az abnormális. Eleve már azért is mert hátrahajló méhem van. És ezek miatt nagyon félek attól, hogy nem lehet majd kisbabám. És ennél negatívabb dolog szerintem nincs egy nő életében. Elképzelni, hogy testileg nem tud életet adni senkinek. Hogy nem képes egy természetes, gyönyörű dologra, ami a nőt igazán nővé teszi. Ami tényleg magát az életet jelenti. Én ebbe kb bele fogok bolondulni, ha valóban így lesz.

És mégegy dolog, ami nagyon zavaró, hogy most van egy kb 5 cm átmérőjű cisztám. Mióta ezt tudom én nagyon félek, hogy rosszindulatú, hogy nem szívódik fel magától, és meg kell műteni. Nekem a ciszta az a dolog, amiben hiszek, hogy lelki eredetű. Mert rengeteg személyes példa volt rá. És mikor kiderült, hogy cisztám van, rögtön elkezdtem keresgélni magamban, hogy mi válthatja ezt ki. És így nőnap alkalmából rájöttem, hogy ez mind abból fakad, hogy PCOS-es vagyok, hogy az orvos folyton mondogatja, hogy nehezen lehet gyerekem, és nem érzem magam egy teljes egészséges nőnek. Ezt nagyon nehéz beismerni, de komolyan nem érzem magam nőnek. És kb a sírás folytogat. Ez a sok betegség már annyira befészkelte magát a gondolataimba, hogy lehet szervileg nincsenek tragikus bajaim, de én magamra úgy nézek, mintha egy fogyatékkal élő nő lennék.

Hiszek abban, hogy a gondolatnak teremtő, és gyógyító ereje van, úgyhogy nagyon szeretnék ezen változtatni. Tudom, hogy ez a betegség nem a gondolataim miatt alakult ki, de szerintem valahogy vissza lehetne ezt fordítani. Én úgy hiszem, hogy azért van ennyi szervi bajom, mert én saját magamról így gondolkodom. Így most ezeket a mondatokat felírtam magamnak, és próbálom egy nap minél többször felolvasni magamnak:

• Már nem vagyok gyerek, egy érett nő vagyok
• Egészséges voltam eddig is, és egészséges is leszek
• Nem vagyok kevesebb mint a többi nő
• Isten így teremtett engem. Isten nőnek teremtett.
• Istentől kaptam ezt a testet, és bízom Őbenne, hogy minden hajam száláról gondoskodik
• Erős vagyok, mint nő, mert anyukám is erős, és a mamám is erős volt
• Nőnek lenni a legjobb dolog a világon
• Nem vagyok kevesebb, mint egy átlagos lány
• Jól érzem magamat a bőrömben, hiszen nem fáj semmim
• Nem csak én szenvedek ezektől a dolgoktól
• A nőiesség nincs definiálva, minden embernek mást jelent. Amit beleneveltek.
• Nem kell senkinek sem megfelelnem önmagamon kívül
• Több vagyok, mint egy betegség, aki a legérzékenyebb pontomon akar legyőzni

Hihetetlenül nehéz egyébként ezeket a pozitív gondolatokat beépíteni a negatív gondolatok helyére. A saját gondolataink a legnagyobb ellenségeink. És ennek a rovására rámehet akár az egészségünk is. Amiket a fenti pontokban írtam, sajnos nem mindegyiket hiszem el. De bízom benne, hogy egy nap eljutnak a tudatomig.

És tudom nevetséges dolog, de nagyon rákattantam, szinte megszállottja lettem a Mortal Kombatnak. Ha lehet itthon csak azzal játszok, ráadásul a barátomnak meg van az MKX is, szóval nagyon nagy függő vagyok. És abban a kedvenc karakterem Kitana hercegnő. Az ő története, a tulajdonságai, ráadásul a külsője is nagyon szimpatikus nem tudom miért hiszen csak egy kitalált valami. És ő a MK sztoriban egy nagyon erős nő, sőt, hercegnő, aki annyi árulás után is erős maradt. Szóval számomra valamiért ő nagyon inspiráló. Mármint ami a nőiességet illeti. Ráadásul még a nevünk is hasonló :D (persze nem a teora gondolok)

És egyéként ha ti is tudtok hasonló, bíztató mondatokat, amik segítenek nem csak nekem hanem akár nektek is, hogy mindig jól érezzétek magatokat a bőrötökben, azt megoszthatjátok itt. És én nagyon meg is köszönném.

Az előző hófehérkés design nagyon nem tetszett, úgyhogy úgy döntöttem lecserélem. Hát már fél napja kreatívkodok de valahogy semmi se sikerül. Ez a fekete 3d-s színű kinézet se a legjobb, sőt, de ameddig nem jön meg az ikkklet :D addig ez marad. Bár elég depressziós. De majd kitalálok valamit.

Huuu azt se tudom hol kezdjem. Inkább kezdem ott, hogy mikor kijött a Something New és a What If, már akkor arra gondoltam, hogy miért pont ezt a kettő gyengébbre sikerült számot választották kislemeznek? De most hogy kijött az album, így már értem... mert kb ezek a legerősebbek.

Én mindenféle zenét meghallgatok. Tényleg, ha valaki látná a zenéimet, Modern Talkingtól kezdve Rihannán, Fall Out Boyon, Tankcsapdán át Majkáig, mindenféle zene van rajta.

És a Tokio Hotel a kedvencem.
És nem.. nem a 2017-es Tokio Hotel. Hanem a fekete hajú fekete ruhájú Tokio Hotel.
Amit most ők zenélnek számomra vicc kategória. Mondom ezt úgy, hogy élek halok értük. Már a Kings of Suburbia is számomra egy nagy sokk volt, hogy hogyan tudnak ennyit visszafelé fejlődni, na de ez mi???

És akkor még Bill azt mondta interjúkban, hogy végre megcsinálhatták azt az albumot amire mindig is vágytak..... miiiiiiii??????

Annyi minden van a fejemben, hogy azt se tudom hol kezdjem. Én tényleg úgy követem őket mint egy pincsikutya. Mármint videókat nézek róluk, interjúkat olvasok. És zeneileg mindig nagyra tartottam őket. És még most is nagyra tartom őket. Mert tényleg az a minőség amit le tudnak rakni az asztalra, már nem egy nagy ember mondta, hogy profi amit csinálnak.

De akkor meg mi a lófasz ez a kibebaszott pusztító alpáriság ahogy Puzsér mondaná :D De tényleg... mi.a.fasz?

Hát nem is tudom hogy röhögjek rajtuk, vagy sírjak, vagy itt mérgelődjek magamban. Hát valahogy mind a három. Ekkorát még sose csalódtam együttesben. Soha az életben. A Tokio Hotel anno azért képviselt valamit. De nem is baj, hogy változnak, mert mindenki változik. De basszus. Csak két összehasonlítás. Tokio Hotel akkor, Tokio Hotel most:

Hát szörnyű... Számomra sajnos hallgathatatlan lett. Talán a What If az, amit meghallgatok, és cső. De elmondom sorban a véleményem. Something New. A zenéjével Tom biztos sokat dolgozott, de a szöveg az nulla. Maga a szám számomra nulla. Boy Don't Cry. Imádom Bill hangját de ettől a sok fejhangtól már herótom van. És ez a régi disco stílus, ami még a 80-as években talán elment volna de akkor is csak tömegzeneként, hát nevetséges. Utálom ahogy pitch shiftet használnak Bill hangján, tényleg mint a régi zenék, ahol csak ennyit tudtak mixelni egy hangon. Vagy mókushang, vagy mély ijesztő hang. A szövege szintén egy nagy nulla. Easy. Na talán ez még a jó kategóriába sorolható, de a régi TH számokhoz képest számomra ez is harmatgyenge. What if. Első hallásra nem tetszett, de aztán megszerettem. Akkor még reménykedtem, hogy ennél jobb dalok lesznek az albumon. Hát tévedtem. Elysa. Nagyon bántja a fülem a sok elektronikai hangzás. Nem lenne rossz, de ez a régi New Yorki meleg disco zene hatás nagyon elrontja. Dream Machine. Bizakodtam, bizakodtam, de ez se tetszik. Ráadásul ebbe is arról énekel Bill, hogy drogozzunk meg szívjunk be meg ilyenek. Hát ők lehet így írták ezt a számot. Cotton Candy Sky. Nekem nincs bajom a melegekkel. De ennél a számnál nincs buzisabb szám a világon. Már a címe is az. A zenei hangzás, Bill autotune-ja, na meg a szöveg, hát kb legszívesebben lehánytam volna a monitort. És már megint az a kurva drog. Better. Na az elején még bizakodtam, az eleje még tetszett, a sztori is tetszett, de a refrénnél konkrétan anyukám szólt mikor bejött a szobámba hogy én milyen hülye zenét hallgatok. Az ilyen dalok kb olyanok mint amikor sok Mónika showt nézek és érzem hogy csökken az IQ szintem. Na ennél a dalnál is úgy érzem hogy már azzal, hogy meghallgatom, csökken a zenei ízlésem. As young as we are. A szövege nevetséges, én nem tudom mi van Billel, hogy ilyen hülye szövegeket ír. Hát megint kb mintha arról szólna hogy elmegy bulizni és bedrogozza magát. A zenei hangzás meg személy szerint a régi videójátékokra emlékeztet. Stop, Babe. Az Alienek kedvence. Hát én ezt egy 80-as évekbeli szemcsés négeres filmben tudnám elképzelni, amikor nem történik semmi, csak beraknak valami háttérzenét, ahogy pl utaznak valahova. Ez is annyira buzis, lötyögős, unalmas szám, hogy komolyan nevetséges.

Hát vérzik a szívem. Szó szerint. Annyira szerettem őket. A régi dalaikat kívülről fújom, imádom mindent amit csinálnak, őket is imádom, és akkor kiadnak egy ilyen fostalicskát, amin már elvileg 3 éve dolgoznak. Hát ez vicc. Tokio Hotel TV részekben is nagy stúdiós dolgokat mutatnak, aztán kijönnek ezek a dalok, mintha egyetlen szintetizátorral lenne megoldva az egész. Nagyon csalódott vagyok.

A másik, hogy Bill szerintem meleg. Ez most számomra már bizonyossá vált. Fiúkról énekel, fiúknak énekel, instagramjára tölti fel a sok divatbemutatós szarságokat. Amivel amúgy nincs baj, csak olyan mintha ez vinné el az egész zenét. Szerintem nagyon jó hangja van, ez a mostani albumon is hallatszik. De rengetegszer énekel úgy mint egy csaj akit éppen basznak és nyögdécsel. Bocsánat a csúnya szavakért, csak kurva ideges vagyok.

És mégegy dolog, hogy az album box-setje annyira kreatív lett, hogy komolyan ahogy megnéztem ezt a videót, arra gondoltam, hogy anyagpazarlás volt egy ilyen kurva szar albumnak ilyen kurva jó dobozt csinálni. Ez viszont nagyon tetszik. A jegyzetfüzet, a régi kép, tényleg mintha Bill füzete lenne.

Na azt hiszem eléggé kitomboltam magam. Nagyon nagyon szomorú vagyok. Nagyon régóta vártam már, hogy megjelenjen az album. Sőt úgy is volt, hogy az egyik koncertjükre ki tudok menni. De felesleges lett volna, hogy ott lötyögjek ezekre az elektronikus gépzenékre. Én a Tokio Hotelt a zenéjükért szerettem meg. De a mostani munkásságuk számomra egyenlő a semmivel. Még mindig imádom őket. De hallgatni nem fogom.

Ja értem már amúgy miért Dream Machine az album neve. Machine /GÉP/ azért mert tiszta gép minden, egy másodpercnél se lehet hallani hogy ezt tényleg egy klasszikus együttes (dobos-gitáros-basszusgitáros-énekes) produkálja, számítógéppel lett csinálva minden. A Dream /ÁLOM/ pedig azért mert kb mintha be lennénk szívva végig ahogy meghallgatjuk.

Hát remélem nemsokára felébrednek ebből az undorító álomból, mert ennél még a magyar Halott Pénz meg G.w.M. meg a többi pöcsömöccse is jobb zenét produkál, pedig azt hittem annál nincs lejjebb.

Az elmúlt napok evés szempontjából kritikán aluliak. És mikor úgy nézek bele a tükörbe, hogy behúzott hassal IS nagy hasam van, onnan tudom, hogy eljön az a pont, hogy állj :D és fogyókúra kezdődik.

Saláták csinálásában amúgy is jó vagyok. Az evéssel nem hiszem, hogy baj lesz, mert ha nagyon elhatározom magamat akkor hízlaló kajákra nem is nagyon tudok nézni. Egyedüli gond az a mozgás, eléggé lusta típus vagyok, de ha nem is jön össze a napi edzés program amit már kitaláltam magamnak, de a bal oldali menüben lévő popsi kihívást vagy egy minimum 1 órás sétát tuti csinálni fogok.
Belül is gubancok vannak, eddig mindig amikor próbáltam egészségesebben élni rögtön szebb lett a bőröm. Ezt szeretném visszahozni. Nem is vékony szeretnék lenni amúgy, ami a külsőt illeti, hanem inkább feszes. Nem akarom, hogy lógjon a kezem, a combom, a hasam. Nem zavar hogy nem vagyok nádszál, őszintén, nem is akarok az lenni. (Lehet a leszbikus hajlamaim miatt, nekem nem tetszenek a vékony lányok). Inkább a Beyoncé - Jennifer Lopez - Rihanna - Demi Lovato típusú test jön be. Remélem sikerülni fog.

Hosszabb bejegyzést terveztem :D de igazából arra gondoltam, hogy külön létrehozok egy blogot erre a fogyókúrás időszakra. Ahol vezetem, hogy mennyit fogyok, étrendet állítok össze magamnak, edzés videókat gyűjtök. Na meg hátha másnak is segíthetek.

Valami Disney mesés kinézetet akartam, és azért döntöttem a Hófehérke mellett, mert én igazából ezen nőttem fel. Disney mesék közül még az Oroszlánkirály ami alap volt nálam, és a Szépség és a szörnyeteg. Meg talán a Kis Hableány 2. De a Hófehérke volt az ami úgy legközelebb állt hozzám. Farsangon is anyukám egyfolytában annak öltöztetett be, rengeteg könyvem volt, színezőm, és ez volt az egyetlen disney mese ami eredetileg megvolt VHS kazettán :D és éjjel nappal ezt néztem. Szóval jó kicsit nosztalgiázni.