Biztos nem egyedül vagyok ezzel így, hogy vannak olyan személyes, már-már szabály szerű dolgok az életünkben, amit legfőképp a családunk, vagy a legközelebb álló emberek tudnak rólunk. És amikor egy új barátunk vagy ismerősünk van, akkor ők nincsenek tisztában ezekkel a "szabályokkal" és legszívesebben írnál nekik egy listát, hogy tanulják meg, mert nem akarod 100x elmondani a dolgokat, vagy csak utalgatni rájuk :D

Szóval én összeállítottam a saját listámat. Vicces amúgy ezen gondolkodni, mert rengeteg olyan dolog is eszembe jutott, amit én tudok másokról, és tényleg nagyon jó azért, hogy nem vagyunk egyformák :D

• Ne fotózz, és nem, nincs kedvem selfiezni

Utálom ha fotóznak, és általában nem is hagyom senkinek, vagy ha mégis, nincs is kedvem visszanézni magam. Nem tudom miért, nálam ez ilyen fóbia, hogy csak akkor vagyok biztos benne, hogy jó kép készül rólam, ha azt én saját magam csinálom. Amúgyse vagyok egy fotogén alkat, instagramon vagy facebookon is a képeimet kizárt, hogy filter nélkül töltsem fel, és ha nem jók a fények, ha nem vagyok kisminkelve, ha nem jó a hajam, akkor hagyjál békén, nem akarom megörökíteni a rusnyaságomat :D esetleg egy olyan selfieben benne vagyok, ahol el van fordítva a fejem, mintha "nem tudnám hogy épp kép készül" de más nem. Vagy ha mégis, akkor kifogtad, hogy épp nagyon-nagyon jó napom van.

• Telefonon elérhetetlen vagyok

Nem tudom mikor jut el az ismerőseim tudatára, hogy engem telefonon keresni nem lehet :D tudom, hogy rossz szokás, de mindig le van némítva a telefonom, mert nem tudom elviselni, amikor a telefon hangokat ad ki. Az enyém, ha nincs lenémítva, már akkor is megszólal amikor csak szimplán feloldom. És fogalmam sincs hol kell ezeket a hangeffekteket kikapcsolni, szóval egyszerűbb ha rezgőre teszem. De amikor éjjel filmet nézek rajta, és már az is zavar, hogy néha rezeg, akkor még azt is ki szoktam kapcsolni. Szóval engem nem lehet hívni. Facebookon előbb el lehet érni, de még az SMS is esélyesebb.

• Ha járni akarsz velem, ne lájkolj más lányokat

Nálam ez elég kényes téma, sok rossz emlékekkel, és elég paranoiás vagyok ezzel kapcsolatban, lehet bármilyen hülyének is nézni. Számomra, ha egy pasi lájkolja egy csaj képét, az egyenlő azzal, hogy 18 karikás dolgokat csinálna vele. Persze tudom, hogy ez nem mindenkinél van így, és az én lájkolóimra se nézek így, de az előző barátom sajnos ezt nagyon "belém verte" úgyhogy reflexszerűen ez ugrik be. Szóval hiába akarsz tőlem bármit is, ha meglátom valahol, hogy xy-t likeoltad, aki lány, akkor már sehogy se tudsz meggyőzni arról, hogy rajtam kívűl más nem érdekel téged. Még akkor is ha csak haverok vagytok. Sajnálom, rossz szokás, és ki kéne mosni az agyam, hogy ne erre gondoljak rögtön, de azért mégsem olyan nagy kérés szerintem ez, hogy ha akarsz tőlem valamit, és már komolyabb a dolog (főleg ha már együtt is vagyunk) akkor hanyagold azt a hüvelykujjas jelecskét.

• Tájszólással beszélek, szokj hozzá

Bár már eléggé "kinőttem", de azért még vannak kifejezések, amiket én nem magyar nagyvárosiasan mondok. És utálom amikor kijavítanak. Szóval ha furcsa szót mondok, és nem érted, akkor kérdezd meg, hogy hogy értettem, de utána ne javíts ki folyton. Az egész családom Erdélyből származik, és nagyon sok székely kifejezés van a mi szótárunkban, szóval.. ez van. Most az a konkrét kifejezés jutott eszembe, hogy "megébredtem". Nekem ez egy tök általános szó, és tök szarul érzem magam attól, hogy már többen is kiröhögtek, mert hogy ilyen szó nincs. Hát nálunk van, úgyhogy én használom. Van ugye az a szó, hogy "felébredtem", az az én fejemben azt jelenti, hogy felébredtem, kikeltem az ágyból, és elkezdtem csinálni a dolgaimat. A "megébredtem" pedig azt, hogy felkeltem éjjel (vagy bármikor), utána pedig nemsokára visszaaludtam, szóval ez csak egy ideiglenes állapot volt. De nálunk pl a makaróni se az a rendes makaróni, amit az olaszok használnak azt hiszem a spagettihez. Nekünk minden tészta makaróni, amit pörkölttel összekeverünk. Szóval vannak ilyen sajátosságok, az erdélyi tájszólásra ki sem térek. Bár mivel már messze lakunk Erdélytől, már rendesen beszélünk, de ha hazautazunk egy kis időre, hamar eltanulja az ember azt a szép ízes beszédet :D

• Hiába rajongok a zenéért, sosem éneklek

Nem tudom hány zene van a telefonomon, kb 500, és mindegyiknek tudom a szövegét, ha magyar, ha angol, ha német (Tokio Hotel). De tök feleslegesen, mert én sosem éneklek. Tudom, furán hangzik, de ha egyedül vagyok itthon, akkor is inkább tátogom a szöveget, vagy fütyülök, vagy dúdolok. Szóval ha el akarsz vinni kocsikázni abban a reményben hogy egy jó nagyot koncertezünk közben, akkor én max csak a háttértáncos leszek :D nem szeretek énekelni, és nem is tudok. Bár 10 évvel ezelőtt ha kellett ha nem, mindig énekeltem. Bár gyerekként több önbizalma van az embernek. De mostmár egyszerűen nem tudok. Talán egy jó koncerten énekelnék, de sehol máshol.

És még nagyon sok dolog eszembe jutott, de mivel nem akarok Odüsszeia 2-t írni ezzel az egy bejegyzéssel, párat még felsorolok, de nem fejtem ki:

1. Onnan tudod, hogy megbízok benned, hogy csúnya/vicces képeket küldök neked magamról.
2. Ha nem válaszolsz facebookon az üzenetemre, akkor legalább ne nézd meg... vagy jelöld meg olvasatlannak.
3. Ha nincs rajtam a szemüvegem az utcán, akkor nem azért nem köszönök, mert bunkó vagyok, hanem mert nem látlak.
4. Ha Istennel káromkodsz, mindig rád fogok szólni.
5. Ha együtt vagyunk és együtt alszunk, akkor letúrlak az ágyról. Egyrészt azért mert olyan pózokban alszok amikhez duplaannyi hely kell, másrészt egész éjjel bújni akarok hozzád, de ha te menekülsz tőlem, akkor utána ne hibáztass, hogy az ágy végéig "üldöztelek" :D
6. Ha fel akarsz szedni, de annyira gyatra a helyesírásod, hogy még az alap szavakat sem tudod leírni... pl. "melett", "eséj", "enyi", "ithon", "selytettem". Jájj :D akkor barátom semmi esélyed nincs, mert ez általános iskola 5. osztály.
7. Sose hívj ki úgy, ha előtte nem szóltál legalább 1 órával. Mert nagyon nagy rá az esély, hogy otthon kb úgy nézek ki mint egy hajléktalan, és olyan állapotban vagyok, hogy ha elakarok készülni akkor nem a 0-ról kell kezdenem, hanem kb -100ról. Úgyhogy ha akkor hívsz, amikor már a házunk előtt vagy, és én kitalálok egy béna kifogást, akkor mostmár tudod az okát...
8. Ha nem beszélgetek veled folyton, azt ne vedd sértésnek. Nem igazán vagyok valami bőbeszédű emberke.
9. A fülhallgatóm az én "ne zavarj" táblám.
10. Sose kérdezd meg, hogy elkísérhetsz-e ide vagy oda, mert a válasz mindig IGEN. Ugyanis utálok egyedül járkálni. De ha mégis nemet mondok, akkor azt nem azért mondom, mert kéretni akarom magam, hanem mert tényleg nem kell. Ilyen témában sosem viccelek :D

Így a bejegyzés végére rájöttem, hogy ez végülis bemutatkozó bejegyzésnek is elmehetne, vagy "rossz szokásaim" bejegyzésnek :D de biztosan sok ilyen dolog van még, ami most hirtelen nem jutott eszembe, úgyhogy talán lesz még folytatás.

Néztem a meccset, de annyira akkor nem folytam bele a témába, de most utánanéztem a visszhangnak, és hát látok elég érdekes dolgokat, szóval erről szeretném kicsit elmondani a véleményemet.

Nem sok magyar meccset néztem az elmúlt időben, de amikor Portugália ellen játszottunk, én már akkor tudtam, hogy nem az a csapat van már aki tavaly játszott az EB-n. Nem is értem, hogy miért vetettek sokan annyi bizalmat beléjük, hiszen teljesen más a csapatfelállás, ráadásul tavaly még valamelyik játékos azt nyilatkozta amikor a belgáktól kikaptunk, hogy "igen-igen jön majd a vb selejtező, de az már teljesen más, mert ott nincs sok esélyünk, ráadásul a szurkolók nem is utaznának kontinenseket csak hogy eljöjjenek egy meccsre, stb." Hát már akkor gondoltam, hogy ez meg milyen hozzáállás? :D de úgy tűnik maradtak ennél a hozzáállásnál.

Először mondok pár tényt, ha valaki nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent ez az 1-0, ami ráadásul nem csak egy sima meccs, hanem VB selejtező volt. Andorra ugye egy nagyon pici állam Spanyolország és Franciaország között. Konkrétan a legtöbb magyarországi megye nagyobb, mint Andorra. Több magyar igazolt focista van, mint ahányan élnek Andorrában! Ráadásul náluk nem a foci az elsőszámú sport. És ami a legdurvább, volt olyan játékos, aki konkrétan aznap még dolgozott, és utána ment el a meccsre. 2 darab focimeccs megrendezésre alkalmas stadion van Andorrában. 2 darab :D 

A meccs alatt, a statisztika szerint Andorrának 44 pontos passza volt, Magyarországnak 339... ráadásul a mi passzaink 88%-ban voltak pontosak, Andorráé 45%. És ezek pontos, és hivatalos adatok! :D 70%ban nálunk volt a labdabirtoklás. 12 próbálkozásunk volt, amiből csak 7 alkalomszor ért el a labda a kapuig. De ami amúgy még érdekes, hogy a 2014-es VB selejtezőn 5-0ra vertük meg Andorrát... nocomment.

Ahhoz képest, ahogy tavaly teljesített a csapat, ahhoz képest most a béka feneke alatt voltak. Én tudom, mert néztem, még röhögve mondtam apukámnak, hogy mikor még nem nagyon tudtam játszani a Fifán, akkor játszottam én úgy, mint amit ők élőben csináltak. Mert profi csapat olyat nem csinál, hogy csak úgy kirúgja a labdát.... A második félidőben nem egy esetre emlékszek, amikor a magyar játékosok konkrétan elrohantak a labda elől. És ez nem vicc, komolyan így volt. Feléjük tartott a labda, és inkább arrébb mentek, aztán egy andorrai megszerezte. Én ha nem látom a két szememmel, akkor nem hiszem el... volt olyan hát kontrának nevezhető valami, hogy nálunk volt a labda, a játékos körül senki, és kb kocogva vezette a labdát a kapu felé. Egyedül... Dehát nem is értem ezt az egészet. Volt olyan játékos most ebben a magyar válogatottban, aki nem játszott még NB1-ben... ez azt hiszem mindent elmond.

Ez egy elég megosztó videó, ez történt ugye a meccs után a szurkolók szemszögéből. Igazuk lett volna szerintem, de ez az anyázás ez undorító volt. Minősíthetetlen. Tény, hogy szégyen ez az egész meccs, és tényleg.. ássák el magukat. De ez a trágár beszéd akkor is gusztustalan. Viszont szerintem ez a reakció ez kellett nekik, és egyáltalán nem sajnálom őket. Nekik akkor ott abban a helyzetben ez kellett. Mert ha azt mondjuk mint az EB vereségnél, hogy ugyan srácok, semmi baj majd legközelebb, mi azért még büszkék vagyunk rátok, akkor az nem állta volna meg a helyét. Mert egyáltalán nem küzdöttek, és ők milliókat keresnek azzal, hogy ők focisták. Egy magyar mezben egy VB selejtezőn (!) küzdeni kell a pályán. És ott lenni agyban és támadni. Nem csak úgy elszaladgálni. Tisztelet persze a kivételnek, Dzsudzsák pl. szerintem nagyon jól játszott. Szegényt sokan is bántják, de benne megmaradt az a versenyszellem ami volt az EB-n is. Gulácsit sem hibáztatom. De a többiek remélem nagyon szégyelik magukat. Ez egy amatőr meccs volt. Úgyhogy szerintem a magyar szurkolók részéről teljesen igazságos volt, hogy így reagáltak. Lehet jönni azzal, hogy "bezzeg amikor nyertünk akkor az egész ország ünnepelt meg énekelt meg a magyar válogatott volt az isten". Így volt, az tény, de azt ugyanúgy megérdemelték, mint azt, hogy most mindenki szidja őket. Persze később lehet bíztatni a csapatot, hogy szedjék össze magukat mert jók, stb, de ott abban a pillanatban, a meccs után ez egy olyan pofon volt ami kellett nekik. Szóval remélem mindegyik játékos megjegyezte, hogy a magyar szurkolótábor levetette velük a mezt.

Úgyhogy én nem sajnálom őket. Dzsudzsákon kívül, mert mit mondtam, ő tavaly is a szívén viselte az összes magyar meccset, és most is ő volt aki ott volt agyban. De a többiek nagyon túl vannak becsülve, tehetség meg sehol. Vagy ha van is, nem hozták elő. Nem tudom eddig milyen meccseket játszottak, de legalább az bennük lett volna, hogy az EB után nagy az ország elvárása, és nem hagyják hogy egy ilyen kis csapat legyőzze őket. Konkrétan leszarták, hogy mi mit várunk el tőlük. Lehet őket védeni, hogy "menjél akkor csináld te ha te jobban tudod", meg hasonló dolgok. Nekik ott az volt a feladatuk, hogy játszanak, és küzdjenek, mert nekik is az a jó ha nyernek, meg nekünk is akkor örül a pofánk ha legalább egy VB selejtezőt megnyerünk. De semmi versenyszellem nem volt. És aki látta a meccset elejétől a végéig és valamennyire ért a focihoz, az nem is értem hogy tudja védeni a magyarokat. Ez a meccs ez pusztulat volt és erről csakis a játékosok tehetnek, mert szerintem ha akarták volna sokkal jobbak is lehettek volna. De nem akarták, mert komolyan ez, hogy elmenekülnek a labda elöl. Nem is nézik, hogy kinek passzolnak, kirúgdossák a labdát... És megérdemelte Andorra a győzelmet. Kicsi ország, nem túl profi játékosokkal, de ők legalább akarták, és csinálták, mégha nem is olyan tehetségesek... De most komolyan ennyi van a magyar válogatottban? Ennél nincs lejjebb. Egy megye nagyságú, fociban nagyon alul teljesítő országtól kaptunk ki. Akkor kit tudunk legyőzni? Itt már ez a kérdés... senkit. Ilyen hozzáállással senkit.

Írtam egy nagyon hosszú bejegyzést pár órával ezelőtt, de úgy döntöttem kitörlöm és helyette leírom a lényeget sokkal rövidebben. Elmentem a kisboltba ugye próbanapra, eladóként. Viszont inkább a gyárba megyek dolgozni. Ezt részleteztem az előző bejegyzésben, de nem tudom.. úgy döntöttem inkább kitörlöm. Lehet, hogy ezt a kisboltot választanám inkább, de annyira bunkó volt velem a nő, aki betanított.. annyira megalázott és kiröhögött a vevők előtt, kiabált velem, lökdösött, hülyének nézett, hogy inkább úgy döntöttem, hogy nekem ez nem kell. Ráadásul semmi oka nem volt rá. Én legalábbis minden tőlem telhetőt megtettem, úgyhogy nem bánok semmit. De nem maradtam itt. A fizetés is kevés (80e), prónapabokra (5 nap) egyáltalán nem is kaptam volna semmit, úgyhogy ennyi. Viszont ezzel a rosszindulatúsággal és bunkósággal kapcsolatban kimásolom, amit a bejegyzés végére írtam:

Szóval továbbra is támogatom a #girllove gondolatát. Még ezek után is. Ne nézzük le a másikat, és ne legyünk ilyen rosszindulatúak. Nem kell mindenkiben a riválist látni. És ne húzzuk le a másikat, csak azért, hogy mi feljebb jussunk. Nem tudom, lehet egy burokban nőttem fel, ahol elhittem hogy ha kedves és tisztelettudó, na meg persze segítőkész vagyok egy idegen emberrel, akiről semmit se tudok, akkor azt én vissza fogom kapni. De nagyon rossz ezt megtapasztalni. Én sosem fogok így bánni senkivel. Úgyhogy most már előre félek, hogy ugyanez lesz a gyárban is. De már nem fogom a szívemre venni, nem foglalkozok senkivel aki bunkó lesz velem. Kivéve ha a munkám rovására megy, mert akkor én is bunkó leszek. Nagyon nem szeretem az ilyen embereket.

Másik sztori, hogy hétvégén voltunk a szegedi vadasparkban. Bár én voltam már a debreceni állatkertben, a veszprémi állatkertben, a pécsi állatkertben 2x, de én sosem tudnám megunni ezeket az állatkerteket :D 3 órába telt, mire körbejártunk mindent. Igaz sokszor leültünk pihenni meg enni. És hát gyönyörűszép állatokat láttunk. De a kedvenceim mindig is a majmok lesznek :D azokat elnézném egész nap. Most is a páviánokat néztük nagyon sokáig, ahogy ettek meg játszottak egymással. Az egyik letépett valami növényt, felmászott egy másik páviánhoz, és odaadta neki :D hát zabálnivaló volt. De az oroszlánok is gyönyörűek voltak, közelről láthattuk a fókákat is, a zsiráfokat is, pupu tevéket, struccokat. Szóval jó volt nagyon, mindenkinek ajánlom, aki szereti az állatokat :) mondjuk fura volt, hogy voltak kakasok, meg kecskék, nyulak. És kapaszkodjatok meg... egy kutya is volt :D rendesen táblával meg mindennel. Hát hátha valaki még nem látott kutyát életében.... viszont azt nagyon bántam, hogy bár voltak lovak, de nem jöttek oda hozzánk, nem tudtam őket megsimizni.

Hát azt hittem hosszab bejegyzést írok majd, de más dolog nem jut eszembe :D úgyhogy ennyi lenne :) puszii mindnekinek.

2 dolog miatt jött az ötlet, hogy én írjak egy ilyen bejegyzést. Az első az, hogy most van a 3. évfordulója hogy velem ez megtörtént.... igen, ennyire megjegyeztem :D A második az az, hogy informáljam azokat az emberkéket, akik hasonló sorsra jutottak.

WARNING! A húgyhólyag tükrözéséről és a katéterezésről fogok beszélni. Tudom, nem a legjobb téma, és nem sokmindenki kiváncsi rá, de hátha valaki ezzel okosabb lesz.

2014 nyarán kezdődött, hogy nagyon fájt, amikor pisiltem. Illetve előtte és utána is. De nem egyszerű felfázás, hanem amikor már rendesen hetekig, hónapokig tart, és már rettegsz wc-re menni, utána pedig órákig szenvedsz, nem tudsz ülni nem tudsz feküdni nem tudsz állni annyira fáj a húgyhólyagod. Tehát 2014 nyarától 2015 márciusáig az volt, hogy 1 hónapig fájt - doki - elmúlt - újra előjött. Már tudtam a forgatókönyvet, még a gyógyszereket is fejből tudom MÉG MINDIG, amiket rendszeresen felírt nekem. Aztán eljött a május, de akármilyen gyógyszert szedtem be, nem múlt el. Már nem is nőgyógyászhoz jártam, hanem urológushoz. Aki már nem tudott velem mit csinálni, elküldött Pécsre tükrözésre. Iszonyatosan féltem tőle. De nem is ez a fontos inkább ugorjunk oda amikor már bementem a rendelőbe. (Aki kiváncsi a folytatásra kattintson a "bővebbenre".)

Mostanában szolárium közben jön meg az ihlet, hogy miről írjak :D amúgy egy "side note": ha nagyon hiszel a félelmedben, valóra válik. Úgyhogy ez nem csak az álmokra igaz :D eddig rettegtem attól, hogy esetleg beszorulok a szoláriumba, vagy elrontom, vagy akármi, ami ugye szinte lehetetlen, de amilyen parás vagyok mindig eszembe jut, aztán tessék... ma is voltam, és megnyomtam a start gombot, nem indult el... mikor végre elindult, a megadott perc után nem kapcsolt ki... szóval kínlódtam vele, kicsit gáz volt hogy meztelenül voltam és kiabáltam ki a szolis csajnak, ő meg kiabált befelé, hogy mit csináljak :D ez is csak velem fordulhat elő...

Na de vissza a témához. Eszembe jutott egy csomó-csomó vicces híresztelés, és pletyka, ami régen lehet, hogy felidegesített, de ma már csak nevetek rajtuk :D Szóval pár ilyet akarok most elmesélni.

Leszbikus vagyok. Egyik unokatesóm fejéből pattant ki, hogy látott engem egy lánnyal járkálni kézenfogva... wtf. Sosem sétáltam lánnyal kézenfogva, egyik barátnőmmel volt esetleg télen, hogy elmentünk szánkózni meg ide oda, és a nagy jégkorszakban hogy el ne essünk, na meg hogy fáztunk, egymásba kapaszkodva mentünk. De ennyi. Jó, mondjuk nem áll távol a valóságtól az, hogy leszbikus vagyok, de legalább valami normális sztori alapján vonták volna le ezt a következtetést. És akkor magyarázkodhattam anyukáméknak...

Unokatesómat utánzom. Alapjába véve a legtöbb pletyka a rokonaimtól származik, mert hát nekem vannak a legkedvesebb, legjóindulatúbb (így kell írni?), legjobb fej rokonaim.... *irónia*. Van egy velem egyidős, lány unokatesóm, akivel kiskorom óta "versenyeztettek". Ki az okosabb, ki a jobb tanuló, ki a szebb, kinek lesz szebb a ruhája az esküvőn, stb stb. Aztán ez nagyobb korunkban is folytatódott. Dehát persze mindenki az unokatesóm pártját fogta, és annyi rosszindulatú pletykát találtak ki, hogy az hihetetlen. És ugye legfőképpen rólam. Hogy én miatta megyek abba a bizonyos gimibe amibe jártam, hogy én miatta tanultam pénzügy-számvitelt, mert ő is hasonló szakmát tanult. Mindig mindig ment az áskálódás, hogy én csak az ő talpát tudom nyalogatni, hogy én nem tudok tőle elszakadni, meg mittudomén mik. Amúgy valamennyire volt alapja, mert én mindig felnéztem erre az unokatesómra, sokszor tekintettem nővéremnek, és hát minden kistestvér valamilyen szinten felnéz a nagyobbikra, és ragaszkodik hozzá. Viszont nem volt bennem soha az, hogy én utánzom őt. De ez a rokonok által gerjesztett feszültség ez kihatott az unokatesóm-én kapcsolatunkra is, mert mi mindig legjobb barátnők voltunk. Aztán egy nap mikor már túl sok volt a pletykából, valami megtört. Volt egy iszonyatosan nagy balhé, úgy beszéltem a rokonaimmal hogy komolyan nem ismertem magamra, elmondtam őket minden kétszínűnek, stb. Akkor kis ideig szünetelt, de mostanában megint hozzá hasonlítanak. Hogy ő tud főzni, hogy neki komoly barátja van, én meg egy semmirekellő vagyok akinek köcsög a faszija. Amit ő csinál az jó, amit én az mindig rossz. De hálistennek már nem sírok ezek miatt, csak kb jön hogy úgy forgassam a szemeimet hogy kipattanjanak a helyükről. Elérték hogy így felnőtt koromra mindegyiket úgy megutáljam mint a szart.

Photoshoppolom magam a képeken. Ezt az exem találta ki, ami eléggé sértő volt, mert ezzel kb azt mondta, hogy képeken szebb vagyok mint élőben :D amivel amúgy vitatkoznék, mert már számtalanszor volt olyan, hogy a tükörben tetszettem magamnak, és azt gondoltam húú most tuti sikerül egy jó fénykép... aztán ott meg olyan ronda voltam mint a bűn.
Hát tény, hogy értek a photoshophoz már 11 éves korom óta, tény, hogy ha akarnám csinálhatnék magamnak egy tökéletes testet egy tökéletes arccal, de annak mi értelme van, ha nem úgy néz ki konkrétan, mint én? Persze egyetértek azzal, hogy van pár képem pl. instagramon, ahol vékonyabbnak tűnök mint amilyen vagyok, de nem kell modell iskola ahhoz, hogy tudjuk, hogy kell pózolni úgy, hogy előnyös képet csináljunk magunkról. Szerintem ezt minden lány tudja :D Mert ha olyan fényviszonyok vannak, akkor olyan vagyok, mint egy tehén. De ha kicsit más szögből fényképezem magam, akkor meg Victoria's Secret modell vagyok (mondjuk ez barokkos túlzás :D). Akkor mért azt mutassam meg a világnak, ahol tehén vagyok? :D logic. Szóval nem, nem photoshopozom magam, sőt röhögök azon, hogy valaki azt gondolja, hogy én majd ahhoz veszem a fáradtságot, hogy a telefonomról átrakjam a képeimet a gépre, ahol photoshopolom x ideig, utána pedig visszamásolom? :D hagyjad már... még leírni is túl sok időbe telt xD

Nem tudok angolul. Család, és a rokonok tollából származik. Még nyelvvizsga előtt volt, hogy a szüleim a fejemre olvasták, hogy semmire se vagyok jó, semmihez se értek, egyedül annyi, hogy tudok angolul, de azt se hiszik el, mert unokatesóm azt mondta hogy a mi osztályunkban mindenki ötös volt. És hogy senki se hallott még engem angolul beszélni, úgyhogy én csak kitaláltam azt, hogy jó vagyok angolból. Hát én erre nem is tudok mit mondani. :D ez van akkor, amikor a szülő nem ismeri a gyerekét. Nekem már 15 éves koromban az az elfoglaltságom volt, hogy sorozatokat fordítottam. 12 évesen angolul írtam naplót, hogy tesóm ne tudja elolvasni. Folyton angol zenéket hallgatok, angol videókat nézek. Ráadásul tudták, hogy iskolából is angol nyelvből csak 5-ösöm van. Nagyon rosszul esett, de ugyanakkor meg csak röhögtem rajtuk :D csak annyi volt a reakcióm, hogy "Hálistennek nem nektek kell bebizonyítanom, hogy tudok -e angolul vagy nem." Na meg ki az a hülye aki ilyenről hazudik? Azért ennyire nincs megfelelési kényszerem..

Csak szexelni járok a barátomhoz. Mondjuk ezt a falusiak találták ki, ahogy a volt barátom elmondta. Hát köztudott, hogy mi a volt barátommal nagyon sokszor vesztünk össze és békültünk ki. Gondolom ezért gondolhatták azt, mikor mindig látták, hogy megyek hozzá. Mondjuk én városban nőttem fel, nem is tudom hogy kezeljem a falusi pletykákat, de őszintén szólva, nem is akarom kezelni sehogy. Ha most az a pár öregasszony engem kurvának néz, akkor nézzen kurvának :D nem tudok mit csinálni.. jó mondjuk már nem aktuális, de régen eléggé szúrós szemekkel tudtak rám nézni a faluban.

Romániai cigány vagyok. Amit mindig de mindig megkapok :D Kezdjük azzal, hogy nem tudom mikor fog eljutni a nagyon okos Magyarországon született töriből 0 tudású emberek eszébe, hogy Erdély az nem Románia. Nem tudom hányan jártak már Erdélyben, én sokszor járok oda mivel rengeteg rokonom lakik ott, és a szüleim is ott születtek és nevelkedtek fel. Azon kívül, hogy lei-jel kell fizetni, meg néhány termék a boltból román feliratú, azon kívül mindenki magyar, és minden magyarul van. Unokatesóm magyar iskolába jár, konkrétan nem is nagyon hallottam még román nyelvű embert ott azon a környéken. Szóval nem vagyok román, a szüleim se azok, sőt egy darab rokonom nincs, aki legalább félig más nemzetiségű lenne. Az összes rokonom családneve magyar, az én családnevem is magyar, sőt, nekem még a nem tudom hányadik nagyapám magyar huszár volt, van is róla képem. Szóval nem, nem vagyok román. És cigány sem. Apukám miatt folyton megkapom a kérdést, hogy én félig cigány vagyok-e. Apukám a mezőgazdaságban dolgozik, mindig is ott dolgozott, és tényleg szinte fekete a bőre, mert sokszor van kint. Nagyon megfogja a nap, annyira, hogy még télen se nagyon fehéredik ki. És mivel a haja is fekete (bár mostmár inkább ősz) mindenki azt hiszi első ránézésre, hogy cigány. Hát aki ezt mondja, az még nem látta őt félmeztelenül :D mert hiába van annyira lebarnulva, a hasa, meg a mellkasa, meg a combja, meg a háta, az szinte világít, annyira fehér. Szóval erről ennyit :D

Tudom hogy ezekkel senkinek nem mondtam újdonságot, mert nem ismertek engem, de ha ismernétek talán ti is nevetnétek ezeken a bugyutaságokon :D