Nem tudom mikor jelent meg a mozikban de én megnéztem unokatesóimmal. És mivel annyi jó kritikát olvastam róla, mégjobban felháborított az egész film. Úgyhogy úgy döntöttem leírom róla a véleményemet, mert szerintem nagyon túlhipe-olják. Jumpscare-es horrort szerintem még egy hülye is tud csinálni... és kurvára nem az Annabelleről, mint babáról szól. De lejjebb elmondom részletesen.

Egy babakészítő évekkel ezelőtt elveszítette a lányát, és még mindig nem heverte ki a tragédiát. Azt hiszi, a jóság segít majd felejtenie és megbékélnie. Ezért amikor ő és a felesége hírét veszi, hogy valahol a környékükön bezárnak egy árvaházat, befogadják magukhoz az intézményt vezető apácát és neveltjeit: egy csapat árva kislányt.  De a lányokkal még valami érkezik a ház szomorú falai közé. Egy babában ott bujkál a démon, és most új célpontot választ magának...

Innentől kezdve spoiler! Aki azt hiszi hogy ez a film egy Démonok között jellegű sztorira épül, akkor ne nézze meg, mert a valóságalapja csak annyi, hogy van egy baba, akit egy kislányról neveztek el aki meghalt. És ennyi. A többi történés teljesen fiktív, ennek ellenére az elejére odaírták hogy Igaz történet alapján. Hát... biztos.
Én már az első Annabelle filmet úgy néztem meg, hogy tudtam, hogy nem Démonok között erősségű film lesz. Azért hozom fel mindig a Démonok közöttet, mert abban is szerepe van az Annabelle babának, és az is a Warren házaspár kutatásai közé tartozik, na meg az is igaz paranormális sztorin alapszik. És amúgy szerintem a legjobb horror, az első és a második része is. Az Annabelle első része nem tartozik már az eredeti filmhez, a második része meg pláne. (Valak a második részből rajta van egy képen, de ennyi). Mindegy, az a lényeg, hogy ha már belevitték a vallást, meg a logikus magyarázatokat a paranormális jelenségekre, akkor azt hittem lesz legalább valami valósághű, tényleg nyomasztó sztorija az egésznek... de nem volt.

Miért az Annabelle babáról szól amúgy, amikor magának a babának szinte mellékszerepe volt? A kislány ugyanúgy "beleköltözött" egy madárijesztőbe, vagy apáca alakot vett fel, vagy a mankós kislányba belement ugye.... ami persze nem is Annabelle volt, hanem egy ördög, ami meg is jelent a leggyerekesebb ábrázolással... Szóval nem is értem, hogy akkor mi volt a szerepe a babának. Nem ő ijesztgetett, sőt fel se merült senkiben az, hogy a baba esetleg él. Már az elején tudni lehetett, hogy a házaspár halott kislánya rémisztget. A baba az csak úgy dísznek volt odarakva pár jelenetnél, pedig én azt vártam, hogy ő lesz az ijesztő, és tőle kell majd félni. Na mindegy.
A második dolog, hogy annyira logikátlan az egész sztori. A sötétben sétálgatnak éjszaka, pedig simán kapcsolhatnának villanyt. A bubifrizurás kislányt is éjjel ijesztgeti a baba, másnap meg tök általánosan viselkedik, el se mondja senkinek. Lehet a Démonok között miatt túl "magasra tettem a lécet", de ott legalább voltak normális emberi reakciók, ott a gyerekek sikítottak a szüleiknek mikor éjjel láttak valamit, itt meg csak járkálnak egyedül a sötétben szobáról szobára, meg elbújnak... Na meg az eredeti Annabelle sztori alapján szerintem erős túlzás volt a gyilkolászás. Ráadásul azt se valósághűen, hanem... na mindegy inkább nem részletezem hogy néztek ki a "holttestek".

A jumpscare pedig szerintem szánalmas egy horrorfilmben. Persze kell az néha, sokan ellövik, meg felviszi az adrenalint, na de hogy az egész film ijesztő része erre alapuljon... ennyi erővel én is tudok horrort csinálni. Felveszek egy kislányt aki fél a sötétben egy folyosón, berakok valami ijesztő zenét, lassan felveszem ahogy megy a folyosón, és akkor hirtelen elhallgat a zene pár másodpercig, és valami nagy hangatással előugrik valami, sikít a kislány és elfut. Na most ezzel kb 5-6 jelenetet leírtam az Annabelle 2-ből. És már annyira kiszámítható volt, hogy már a vége felé rendesen untam, hogy ebből áll az egész horror. Hát még a hülye is megijed tőle, ez aztán nem nagy teljesítmény. Ráadásul a vége felé már tényleg nagyon sok volt. Ahány lány, annyi jelenet, és érdekes a babában lakó ördög kb 4 felé szakadt, és ugyanakkor ijesztgette mind a 4 kislányt. És ezeket a jeleneteket így egymás után... egyáltalán nem azt a hatást keltette, hogy féljek, hanem inkább unjam, hogy folyton a szívrohamot hozzák az emberre ilyen olcsó előugrós megoldással, 10 percen keresztül folyamatosan.

Szóval én meglepődtem, hogy a kritikusok ennyire sztárolták ezt a filmet. Most eléggé be is kajálják az ilyen igaz sztorira épülő horrorokat, ami tuti, hogy a Démonok között sikerén alapszik. Most az Amityville-t is újra elővették, és azt a sztorit is ismerem, sokat olvastam róla, mégis ahogy láttam az előzetest, ugyanolyan badarság mint az Annabelle 2. Az alap megvan hozzá de maga a sztori, szereplők, mind kitaláltak. Mi lesz a következő? Az enfieldi szellemjárás házába beköltözik egy család és arról is kitalálnak valami ijesztő sztorit, csak hogy minél több bőrt le tudjanak húzni ezekről a Warren házaspár által dokumentált jelenségekről? Vicc az egész... aki szeret megijedni, és nem érdekli a sztori csak az hogy lásson egy filmet egy ijesztő babáról, az nézze meg. De aki a normális thriller szerű, félős, logikus horrort szereti, az ugyanúgy röhögni fog rajta, mint kb a fél mozi. Főleg ha ismeritek az eredeti Annabelle sztorit.. akkor még fel is fog idegesíteni a film. Egyetlen egy jó jelenetet tudok mondani, amikor az elején a kislányt elüti az autó. Az nagyon megrázó jelenet lett. De a többi szerintem nagyon szar. De lehet csak én vártam túl sokat. Végülis már az előzetes alapján tudni lehetett, hogy fikció az egész.

Ott a munkahelyemen dolgozik egy nagyon magas lány (még nálam is magasabb) de valahogy sosem beszéltem még vele, pedig nagyon szimpatikus. Mégis úgy hozta a sors hogy ma velem kellett dolgoznia egy helyen, de valamiért nagyon sokáig nem is szóltunk egymáshoz :D pedig tényleg annyira aranyosnak kedvesnek tűnt mégis valamiért féltem tőle. Nem tudom hogy miért. Pedig ő is egész nap csacsogott másokkal, én is beszélgettem másokkal. Aztán mint a filmekben :D egy polcról kerestünk valamit és így összeért a kezünk vagy nem is tudom, hogy hogy mondjam xD mert azt hitte nem érek el valamit és hogy segít levenni, de erre meg mondta hogy "na, látom te is elég magas vagy" hát mondom sajnos igen :D

Innentől kezdve megvolt a közös téma :D nagyon sokat beszélgettünk róla, hogy mik a hátrányok, előnyök. Bár én "csak 177 cm" vagyok, de ő meg 187 :D szegény alig talál magának cipőt, úgyhogy én azért hallgatok, mert a 39/40-es lábam még azt mondom a normális kategóriába tartozik, de neki 42-43-as kell :D és ő nagyon vékony is ráadásul, én azért husisabb vagyok, és nagyjából a hosszú lábaimra találok arányosan széles nadrágot is, de ő meg még azt is alig talál. Tényleg ritkán lát az ember ilyen magas lányt... és nagyon sok alacsony lány mondja hogy mennyi problémájuk van, de így a mai sok beszélgetés után, na meg a sok éves tapasztalat után, összegyűjtöttem azokat a "problémákat" amiket csak a magas lányok ismerhetnek :D

• Mindig megkapod, hogy "kosarazol?"
• Túl rövidek a szoknyák, és a mini ruhákat is felsőként tudod csak használni
• Amikor túl rövid a takaró, pluszba még a lábad is lelóg az ágyról :'(
• Ha egy barátnőddel együtt mentek az esőben, csakis te tudod tartani az esernyőt, mert különben csak folyton a fejednek ütögeti :D
• Amikor nem fér el a lábad a buszülések között... vagy meg kell kérned a kocsi hátsó ülésén azt aki előtted ül, hogy húzza előrébb magát :D
• Akármennyire is szeretnél kevés kilókat, a magasságod miatt úgyis mindig többet fog mutatni a mérleg, mint amennyit szeretnél
• Amikor rég nem látott emberek mindig azzal jönnek, hogy "jól megnőttél!"
• Hirtelen növés miatt striák... bárhol... akárhol... mindenhol :D nekem a hátamon van sok.
• Nem férsz el a kádban.
• Nem tudsz magassarkút hordani, mert mindenhonnan kitűnsz, vagy rosszabb esetben meg is szólnak :D
• Nem tudod keresztbe tenni a lábad az asztalok alatt.
• Amikor meg kell válogatnod hogy milyen fiú tetszik, mert ciki ha egy nálad alacsonyabbtól akarsz valamit.
• Nem látod magad normálisan a tükrökben.
• Le kell hajolnod, ha valakivel közös képet akarsz csinálni.
• Bárhol állsz tömegben, rosszul érzed magad amiért tudod, hogy mögötted nem látnak tőled.
• Sokszor megkérnek, hogy vegyél le valamit egy nagyon magas polcról.
• Nehéz levágni vagy kifesteni a lábujjkörmeidet, mert nagyon-nagyon messze vannak :D
• Rossz érzés nálad alacsonyabb fiúkkal táncolni.
• Hajlamos vagy a gerincferdülésre.

Hát rám mindegyik igaz sajnos, egytől egyig. De a legzavaróbb számomra az a pasis dolog... ugyanis mindig aki tetszik, az tuti hogy nálam alacsonyabb :D és nem tudom valahogy nőnek érezni úgy mellette magam. Az előző barátomhoz is néha le kellett hajolnom pusziért... bár nem volt sok különbség, de mégis már annyira érezhető volt... mikor kézenfogva sétáltunk éreztem hogy húzza lefelé a kezemet. De szimpla ölelésnél is szar érzés.. na meg ugye amit már írtam, táncolásnál is nagyon rossz.
Viszont mikor nálam magasabb fiúval randiztam (eddig 1x volt csak :D) az nagyon jó érzés volt. Az átlagos magasságú lányoknak tök természetes, hogy ha egy fiú mellett állnak vagy sétálnak, akkor alacsonyabbak. De én már rendesen örülök mikor végre egy pasira "felnézhetek". Dehát sajnos még sosem tetszett úgy igazán magas pasi.... sőt.... volt hogy nálam kb 1 fejjel alacsonyabb fiú tetszett :D

De amúgy mindezek ellenére ez a magas lány akit említettem, ő most nagyon szimpi. Nem tudom azért, mert tetszik... :D vagy csak kedves... nem tudom. De most megint azt a korszakomat élem hogy szinte mindenki bejön aki él és mozog xD na jó nem mindenki. De aki kicsit is megközelíti azt az "ideált' ami nekem bejön, akkor az már tetszik :D .... vannak ilyen időszakaim. Hálistennek nem tartanak sokáig. Szerintem csak szimpla szeretethiány.. vagy más..hiány. na jó nem xD inkább ne ragozzuk.

Semmi értéke nincs a pénznek... amit alapból is tudtam, na de megkaptam a fizetést, vettem apróságokat (parfümöt, szemüvegtokot, törölközőt, tusfürdőt, meg ilyeneket), és basszus észre se vettem és már 40 ezrem csak úgy elment. Nagyon durva... és semmi olyat nem vettem ami olyan nagyon "látványos".

Na de persze a nagy része még megvan, amiből kéne spórolnom jogsira, meg ugye a kutyakozmetikus tanfolyamra is akartam gyűjteni de az szerintem marad jövőre.. a szobámban letört a függönykarnis... és elég magas falam van, kb 3 és fél méter, és most ilyen sín szerűséget vettek anyukámék ami a plafonra lesz felszerelve. És mivel nekem nagyon tetszett a szállodában még ahol nyaraltunk, hogy plafontól a padlóig volt a függöny, ezért én is be akarok ruházni valami szép függönyre ami 3 és fél méteres lesz, szélességre meg kb 2 :D plusz egy normális sötétítőre, mert a mostani nem a legjobb minőségű. Az is földig fog érni.

Ezen kívül szeretnék még venni egy új francia ágyat, mert ami most van az ilyen nagyon kemény, nagyon recsegős, ágyneműtartós csúnya ágy. Szeretnék valami ilyesmit: klikk amiben puha matrac van és jót tudok rajta aludni :D Viszont nem messze van egy használt német bútoros hely, ott elég olcsón vannak nagyon szép bútorok. Én igazából sose voltam híve annak, hogy mindent újonnan kell venni. Ha használtan is tudok szép dolgokat venni olcsón, akkor minek költsek annyit az újra? Lehet pár év múlva úgyis megunom aztán úgyis kidobom... persze nem mindenre mondom ezt, de bútort pl. szerintem jobban megéri használtan venni, dehát kinek mi.

És szeretnék még venni egy keskeny, magas polcot még, mert van egy amit bátyám csinált saját kezűleg de nekem nagyon nem tetszik, úgyhogy ki szeretném cserélni valami szebbre. Meg elkezdtem csinálni saját kezűleg egy 2018-as naptárt. Kinyomtattam mindenféle képeket (amiket a blogon is szoktam használni), és akkor úgy csinálok magamnak színes naptárt a falra. Majd kiderül milyen lesz.. még nem nagyon vagyok kész vele :D néztem papírboltban parafatáblát is, az is nagyon tetszik, csak ha még egy olyat is raknék a falra, akkor túl zsúfolt lenne. Így is 2 nagy falmatricám van, meg egy nagy falipolcom, úgyhogy ennyi faldekoráció szerintem bőven elég.

Szóval ha kész lesz a szobám úgy döntöttem majd, hogy megmutatom. Viszont nem tudom mikor lesz kész, mert még új hangfalat is kell vennem, mert a mostaninak leégett a kábele... nem tudom hogy.. már hónapokig gyanús volt, hogy nem sztereóba szólt pedig 5.1-es hangfalszettem van. Nyáron kezdődött az, hogy ha bekapcsoltam a ventilátort, és maxra tekertem a hangot, az ágyról nem hallottam a filmet amit néztem a gépen. Most hazajött a bátyám, megnézte (nem tudom mit ccsinált vele), és most meg már egyáltalán semmi hang nincs, csak fülhallgatón tudok még filmezni is. Ami nekem egy érvágás mert én nagyon sokszor szoktam zenét hallgatni :D úgyhogy minél előbb akarok majd venni.

De ugye mindezekhez pénz kell, amit meg is kell keresni, ami miatt szenvedek is rendesen, már majdnem 1 hete megállás nélkül megyek és még hétvégén is csak 20-án nem kell menni mert az ugye munkaszüneti nap, utána megint egész héten... hát sok a megrendelés a cégtől, viszont a gépek meg nagyon rosszak, alig tudunk termelni. És még nem tudom melyik bejegyzésben írtam, hogy most kb 150 körül keresek... aha... álmaimban.. jó is lenne... Sokkal de sokkal kevesebbet...

Mióta ugye megtörtént (újra) a nagy drámai szakítás, rettegtem milyen lesz így melózni menni, egy helyre az ellenséggel :D

Hát most így az elején leszögezném, hogy mennyire unalmas lehet a kívülállóknak, hogy "na már megint szakítottak... tök mindegy mert megint kibékülnek majd". Hát külső szemmel én is tuti ezt mondanám, tényleg unalmas sőt már felháborító ami megy köztünk 3 és fél éve. És persze az én idegrendszerem megy rá ugyanis általában ő bánt engem, és én fogadom vissza. Fordított eset még nem is történt, talán csak egyszer.

Mindegy, átélni viszont ugyanolyan rossz a 30. szakítást, mint az elsőt. És ezt tényleg csak az tudja, aki volt már ilyen kapcsolatban (nekem hálistennek van egy olyan munkatársam akivel ugyanez a szitu, és teljesen megért engem). Ugyanúgy padlón vagy az elején, és ugyanúgy rossz elképzelni a jövőt nélküle.

Na de vissza az elejére. Tegnap kezdődött a meló, hát én előre féltem, hogy mi lesz, aztán hát hiába kezdődött a műszak, sehol nem volt. A kedves majomka :D És hát ugye akkor mindenki jött oda hozzám hogy na hol van? Hol van? Én meg egyesével... "nem tudom, nem beszéltünk, szakítottunk". És akkor rá a válasz hogy tééényleg?? Miérrrt? Ahh... Mindegy, tényleg nem tudta senki hogy hol van, kicsit még rosszul is éreztem magam, mert azt hittem rossz lesz nélküle. De igazából tök jó volt nélküle is, sőt így felszabadultabban beszélgettem a fiú munkatársaimmal.

Ma mikor műszakváltás volt, már ott volt, csak hát ő épp ment haza. Úgyhogy megint nem voltunk egy műszakban. Viszont már kezdődött a dráma. Odajött hozzám, beszélni akart, sírás küszöbén volt, meg akart ölelni én meg visszautasítottam. Elég kellemetlen volt az egész. Utána szünetben láttam hogy ódákat írt nekem facebookon, a műszakvezetőm mondta, hogy beszélt vele telefonon és sírt neki. Szóval fura ez az egész. Mikor hazajöttem persze akkor is nézem messengeren a bubis képe mellett ott volt hogy 23 üzenet. Hogy én mekkora szívtörő vagyok, hogy nem is tud a közelemben lenni mert már a jelenlétemmel kínzom, meg ilyenek. Hát valljuk be... ez volt a cél :D és hát köcsögség, de úgy jó volt ezeket hallani. (Kb úgy éreztem magam mint a felső gifen Demi :D) Mert így legalább visszakapja amiket ő adott nekem. Mert én is így voltam, csak én nem azért voltam így, mert hiányzott és szeretem, hanem mert annyira haragudtam rá hogy fel tudtam volna rúgni a Holdra akármikor csak megszólalt.

Ma amúgy többen is odajöttek hozzám, ami tök jól esett mert én azt hittem mindenki az exem oldalán volt, de többen is odajöttek (fiúk is) és mondták hogy a kedves kis majomka biztos buzi, amiért szakított velem, meg hogy sokan szerencsésnek gondolták őt, mert hogy milyen szép lány vagyok meg normális meg nem vagyok idegesítő meg ilyenek, ő meg csak így játszadozik velem. Na meg kérdeztem tőlük, hogy hogy viselkedjek vele? És azt mondták hogy az az érdekes, hogy mikor együtt voltunk, ő akkor is úgy viselkedett velem mint egy idegennel, és még szünetben is simán elment mellettem a folyosón. Hát mondom akkor nem csak én éreztem így :D

Úgyhogy holnap lesz az első nap, hogy így fogunk dolgozni, bár már kikönyörögte tőlem hogy beszéljük meg személyesen is a dolgokat. Mondjuk eléggé tartok attól a beszélgetéstől, mert még én sem vagyok magammal tisztában, hogy mit akarok. Azt tudom, hogy szeretem. Ez nem is kérdés. De a sok csalódás azért már eléggé elvette a kedvemet. Megbocsátani nem akarok, bár akkor sokkal könnyebbé tenném a saját helyzetemet is. De most túl nagy hozzá még az egóm. Meg a büszkeségem. Lehet kicsit még hagyom hogy szenvedjen csak hogy "elégtételt nyerjek". De az is lehet, hogy ha visszautasítom, ő begurul, nem foglalkozik már velem direkt összejön mással, helyette meg én szenvedek. Minden benne van a pakliban. De még mindig nem tudom, hogy hogy kéne viselkednem vele melóhelyen. Kedvesen? Bunkón? Vagy nézzem levegőnek? Valahogy egyik se tűnik jó opciónak. De amúgy nélküle is szar dolgozni, mert már megszoktam, hogy ott járkálgat, de ha meg ott van akkor meg irritál mikor mással beszél és hallom a hátam mögül, hogy nevet, meg ilyenek. Fogalmam sincs mi a megoldás. Otthagyni a munkahelyet meg nem szeretném, mert már eléggé megszoktam, meg nincs is más ahova mehetnék. Úgyhogy érdekes ez a helyzet. De most "élvezem" hogy végre nem én szenvedek miatta, hanem fordítva. Sőt, tök fura érzés, hogy én elvagyok úgy nagyjából, ő meg közben sírós smileykkal írja hogy velem álmodik meg nem bírja nélkülem, stb.

Csak akkor tényleg józan paraszti ésszel. Ha nem bírja nélkülem és tényleg ennyire szeret, akkor mi a lóf.szért kell velem így bánnia, amikor együtt vagyunk? Akkor miért kell folyton megbántania, leszarnia, meg ok nélkül veszekednie velem?

Ez egy nagyon jó kérdés... holnap meg is fogom tőle kérdezni. Kiváncsi vagyok mit mond. Vagy neki folyton ez kell? Neki kell neki ez a rendszeres szakítósdi hogy rájöjjön hogy szeret? Azért elég érdekes.... vagy csak attól fél hogy nincs senkije és csak azért voltam neki hogy legyen valakije. Ezt sem tartom kizártnak.

Ha új zenéket keresgélnétek, mert már unjátok azokat amiket hallgattok, de nincs kedvetek csak úgy össze-vissza zenét hallgatni, hogy talán tetszeni fog vagy talán nem, akkor jó helyen jártok, mert én ezekre a számokra írásban garanciát vállalok, hogy mindenkinek tetszeni fog :D főleg aki szereti az alternatív rock/punk zenét, meg a bulizós zenét, mert a legtöbbje ilyen lesz.
Én mindenféle zenét meghallgatok, de komolyan mindenfélét, szó szerint mindenfélét :D de azért mégis ebben az elmúlt 21 évben (mármint mert én 21 éves vagyok :D) ragadtak meg olyan dalok nekem különböző évekből, amiken nem tudom magam "túl tenni", és bármilyen lejátszási listát állítok össze, ezeknek a nagy része mindig belekerül, mert egyszerűen imádom őket. És most direkt olyanokat válogattam ki ide, ami stílustól, ízléstől függetlenül szerintem nagyon dallamosak és fülbemászóak és csak azért nem lettek nagy világslágerek mert nem volt nagy marketingjük vagy én nem is tudom miért mert számomra világslágernek számítanak...xD nagyon nagy kedvencek amiket mindenkinek bátran ajánlok.

The Academy Is ... - About a Girl

Az, hogy én mikor hallottam ezt a dalt, és hogy mikor szerettem meg a The Academy Is...-t az elég rövid és egyszerű történet :D én nagy Demi Lovato és Selena Gomez rajongó voltam régen. Hát még most is, de régen mégnagyobb. És feltöltöttek youtubera egy videót ahol különböző dalokra táncolnak meg tátognak. Onnan hallottam az About a Girl-t, de kb 3-4 mp-et belőle, de nekem az a pár másodperc elég volt ahhoz, hogy kikutassam hogy mi is ez a dal, ki az előadó, stb, mert annyira megtetszett. És azóta is nagy kedvencem. A The Academy Is... meg nekem akkor a szerelmem volt, más nem is létezett akkor számomra mikor megismertem őket, hatalmas rajongó voltam :D most is az lennék csak feloszlottak... de ezért a dalért tényleg garanciát vállalok, nincs olyan ember az univerzumban szerintem aki azt mondaná, hogy ez rossz dal. Na meg most megint megnéztem a klipet, most megint szerelmes lettem William Beckettbe :D ahh..

Example - Won't Go Quietly

Ezt a dalt mikor valakivel meghallgattatom (mert sokszor előfordul:D) mindig azt mondom hogy nekem ez a himnuszom xD tényleg már az első pár másodpercet meghallom és nem számít hogy már 100ezerszer hallottam, sosincs olyan alkalom hogy ne legyen tőle jó kedvem. De ezt is csak pár másodpercig hallottam mikor "beleszerettem". Régen szerettem Sony Vegas videókat nézni, amik ilyen zenés effektes voltak és általában Selenás volt vagy Demis :D és ott hallottam az egyik videóban és mikor rákerestem akkor szerelem lett első hallásra.

Jonas Brothers - BB good

Aki akkor volt tinédzser amikor én voltam (most nem tudom kiszámolni :D de 20 éves körül lehet most) szerintem mindenki rajongott a Jonas Brothersért. Mondjuk én annyira nem voltam oda értük, egyetlen egy számot kértem hogy a bátyám töltsön le, erre letöltötte az egész albumot :D és ott hallottam meg ezt a dalt. Ebből nem lett kislemez se, se semmi, de szerintem messze ez a legjobb daluk. Nagyon jó dallama van, meg az egész rockos hangzás nagyon jó. Nem is értem miért ment ki a "divatból" az ilyen stílus. Gyártják most a sok számítógépes effektezett zenéket, pedig érdekes ha akarnak akkor ilyen zenét is tudnak csinálni. Dehát ízlések és pofonok. Ja és apukám amúgy nagy rocker, és egyszer a kocsiban ezt a számot beraktam, és még neki is tetszett, szóval az már nagy szó :D

Ashley Tisdale - Masquerade

Ashleynek nem lett valami nagy zenés karrierje a High School Musical után, bár nekem a hangja sosem tetszett úgy igazán, de a zenéi nagyon jók. És talán a Guilty Pleasure híresebb volt, de még így se volt annyira híres, hogy ez a szám pl. ismert legyen. Ezt se azért hallgattam meg, mert meg akartam, hanem ezt is egy videóban hallottam félfüllel, és annyira tetszett hogy rákerestem :D Hát én nem is tudom milyen ez a műfaj, de nekem baromira tetszik. A mondanivalója az nulla, de jó csajos szám :D

We The Kings - Check Yes Juliet

Még régebben írtam, hogy én ugye hiába szeretek zenét hallgatni, imádom a zenét, de sosem szoktam énekelni. Nem tudom miért, de nem szoktam :D kivéve ezt a dalt. Ezt sosem tudom éneklés nélkül végighallgatni. A We The Kings is hasonló alternatív rockot játszik mint a The Academy Is, meg én mindig a Metro Station-höz hasonlítottam őket (Jézusom, még olyan is volt:D) szóval ilyen jó dallamos zene amit én anno imádtam. Most is imádom, csak ma már nem nagyon lesznek slágerek az ilyen dalok. A régieket meg már unom :D de ez egy nagy kivétel.

Cobra Starship - Hot Mess

A Cobra Starship is nagy szerelmem volt régen, mert én ugye ha megszeretek egy együttest nem csak a zenéjét hallgatom, hanem sok sok videót nézek róluk hogy rendesen megismerjem őket :D és ez a szám a kedvencem tőlük, de úgy alapból is még mindig nagy kedvenc, pedig már nem mai csirke. Én nem tudom ez is miért nem lett híresebb, mikor szerintem nagyon fülbemászó. Ez is ilyen bulizós szám.

Demi Lovato - Got Dynamite

Szerintem a valaha legjobban sikerült Demi szám :D szerintem nagyon egyben van és azt hiszem 2008-ban jelent meg... Demi jó zenei korszakából :D ... azóta már megszámlálhatatlanul meghallgattam de még mindig nagyon szeretem. De ahogy elnézem a rajongóknak sem ez a kedvencük, pedig szerintem nagyon alul van értékelve. Szerintem a legjobb.

Tokio Hotel - Hurricanes and Suns

Én mint nagy Tokio Hotel rajongó, mindegyik számukat ismerem ugye :D de viszont kevés olyan embert ismerek akik szintén annyira szeretik őket mint én, de ha valahogy mégis kikönyörgöm hogy hallgassunk már meg legalább egy TH számot, akkor mindig ezt választom, mert tudom, hogy tök mindegy hogy valaki szereti őket, vagy nem, attól függetlenül ez egy nagyon jó dal. Amúgy furcsa, mert attól függetlenül, hogy ez a szám kapott videoklipet, a rajongók között nem lett túl népszerű. Én imádom, ez az egyik kedvencem tőlük (a másik a Monsoon, dehát arról nem mondhatom azt hogy nem lett sláger :D). Nem szeretem amúgy mikor valaki az előadóról ítél meg egy dalt. Én pl. rühellem Taylor Swiftet, de a Trouble-t pl. nagyon szeretem, mint számot.

Karl Wolf - Africa

Na ha az Example - Won't Go Quietly az egyik himnuszom, akkor ez a másik :D fuu fogalmam sincs mikori szám, nagyon régi, de én még mindig nagyonnagyon szeretem. A stílust se tudom pontosan, hogy milyen, az előadót se ismerem, de azt tudom, hogy régen játszotta a VIVA TV, és akkor nagyon megszerettem. Aztán pár évre el is felejtettem, és unokatesóm kocsijában hallottam újra. És akkor annyira visszahozta az emlékeket (pedig már az is 2011-ben volt), hogy azóta nagyon-nagy kedvenc, és bármennyiszer megtudnám hallgatni, és másnak is nagyon ajánlom aki szereti az ilyen zenéket persze :D

Josh Groban - February Song

És akkor legutoljára hagytam a szerintem egyik legszebb, legmeghatóbb dalt. Mondjuk a szövegét nem mondanám a legmeghatóbbnak, mert eléggé burkolt szövege van és fogalmam sincs hogy igazából miről is szól :D aki nem ismerné, ezt a számot Bereczki is feldolgozta (Hangokba zárva), de teljesen más értelemben, szóval nekem az nem is tetszik. Az sem rossz amúgy mert nyilván csak szövegben tér el, de az eredeti azért mégis jobb. De ez sem lett valami híres dal, pedig szerintem gyönyörű...