Megfogadtam hogy idén nyáron annyit strandolok majd amennyit tudok, dehát ebből semmi nem lett. Azt is megfogadtam, hogy a Naptól fogok barnulni, és nem a szolicsövektől, de ebből sem lett semmi :D de még csak július van, úgyhogy bepótolhatom még. Balatonon július 28-tól 31-ig leszünk, Esztergomba pedig augusztus 2-3-án megyünk. Úgyhogy a nyaralás ennyi lesz, de ezeken kívűl azért tényleg jó lenne még strandolni is néha. Mert most van nagyon meleg, később meg kitudja :D voltam már úgy a Balatonon hogy kardigánban meg dupla zokniban aludtam...

És csináltam egy új designt is. Nagyon hamar "dobtam össze", annyira igazából nem tetszik (bár eddig egyik sem tetszett nagyon :D) de a nyári feeling legalább lejön belőle. Vagyis igazából nem nagyon szeretem ezeket a pasztel színeket, de.. hát majd talán lecserélem valami erősebb színű designra később. Majd kiderül.

Valamiért még mindig nem érzem azt, hogy nyár van... nem tudom miért. Pedig már július van. Ja igen, azt akartam elmesélni, hogy volt egy nyaram, még asszem 2013-ban, ami az egyik legjobb nyaram volt, pedig egész nyáron szinte itthon voltam. Akkor kattantam rá a Tokio Hotel fanfictionökre. Nem ajánlom senkinek, én sem merek már elkezdeni olvasni egyet sem, mert akkor kész, elvesztem a kapcsolatot a külvilággal :D És volt egy történet ami a tengerparton bungalókban "játszódott". Volt olyan, ami Los Angelesben volt, szintén nyáron. Volt amelyik egy vidéki házban játszódott, szintén nyáron. És annyira ki tudtam kapcsolni, és beleélni magam, hogy rendesen úgy emlékszek vissza, mintha én azon a nyáron tényleg ennyi helyre elutaztam volna... annyira jól le voltak írva benne a helyszínek, meghát ugye akkor a TH rajongásom a tetőfokán volt xD szóval annyira egy másik világban éltem, hogy rendesen jó emlékként emlékszek rá vissza. Azért kicsit ez félelmetes. Úgyhogy sosem voltam az a nagy könyvmoly, de értem már sokan miért szeretnek ennyire olvasni. Én pl. sosem sírtam még olvasás közben. Max úgy, hogy eszembe jutott valami olyan, ami a magánéletemből emlékeztetett valamire. De leírt történeten még sosem hatódtam meg úgy, hogy legalább könnyezzek. Hát ez is sikerült, 2 Tokio Hotel fanfictionnél is. (Akit érdekel, az a #815 volt és a Barfuss). Nagyon beleéltem magam, hát a #815 az rendesen lelkileg annyira megérintett, hogy napokig rágódtam rajta. Gépemre is le van mentve... lehet megint elolvasom majd ha unatkozok. Bár hál'istennek azért mostanában nincs sok időm unatkozni :D Szóval.. gondoltam ezt érdekességként leírom. Lehet csak én vagyok ekkora "freak". :D