Nem vagyok annyira tapasztalt kapcsolatok terén, de a szerelemben szerintem tapasztaltabb vagyok mint az a személy aki talán már 10-15 kapcsolaton van túl.

Nem is nagyon a saját szakításomról akarok írni mert már arról írtam eleget :D hanem inkább magáról az érzésről. A barátaim mindig hülyének néznek, és tényleg kicsit morbid, de szerintem egy szakítás olyan mint egy halál. Vagyis ez magától a kapcsolattól függ. Amikor tényleg úgy vagy együtt valakivel, hogy tényleg a részeddé válik, az életed egyik legfontosabb személye, és hiányzik ha nincs melletted... nem is tudom miért magyarázom :D tehát a szerelmed, a társad, akit szeretsz és már régóta tervezitek együtt a jövőt. Ha ennek vége van, azt nem lehet összehasonlítani egy ilyen pár hetes-hónapos kapcsolattal, amin talán könnyebben túl teszi magát az ember. De az ilyen fajta kapcsolatnak a végét tényleg nehéz elfogadni, meg feldolgozni, lehet bármi az oka a szakításnak. Ezért olyan, mint a halál :D van egy ember aki mindig ott van az életedben, és hirtelen már nincs. El kell fogadnod, hogy ennyi idő volt nektek megírva. És ez a szerep, ami ugye minden ember életében csak egy van, valaki más fogja betölteni nálad is, és nála is.

És hiába van a sok cikk arról, hogy mik a gyógymódok (sőt, még én is írtam róluk), most rögtön mindegyikre tudnék ellenpéldát mondani. Ott van pl. az idő. Ha valakit tényleg szeretsz, az idő sosem fogja az érzést elmulasztani. Én nekem van egy gyerekkori "szerelmem" akit 12 éve nem tudok elfelejteni. Sőt, az idő pont hogy széppé teszi az emlékeket. És lehet elfoglalni magunkat bármivel, vagy bárkivel, akkor is ott lesz bennünk az űr. És eltelhet x idő is, érezhetjük úgy, hogy túl tettük magunkat rajta, de elég egy zenét rossz időben meghallani, elég érezni egy illatot, vagy csak elmenni egy olyan hely mellett, ami rá emlékeztet, és újra fájni fog.

Személy szerint én még egyik szerelmemen se tudtam magam túl tenni. Van ugye az a gyerekkori, ami elég furcsa, az sosem fog elmúlni szóval azt úgy nagyjából elfogadtam :D és itt van most az első barátom.. ami még elég friss. És szerintem ez sem lesz egyszerű. Volt még egy barátom még tavaly, de az a kapcsolat nem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Az nekem nagy tanulópénz volt, hogy ne ugorjak bele másik kapcsolatba, csak mert egy másik rossz, és ne várjak csodát csak azért, mert a másik szeret engem... és jó sok embert meg is bántottam ezzel a "döntésemmel".

Most nagyon abban az állapotban vagyok, hogy nagyon éretlennek érzem magam. Nem tudom mit kéne reagálnom, ha közeledik felém valaki. Nem tudom hogy kéne viselkednem azokkal az exekkel, akik vérig sértettek és megesküdtem hogy soha az életben nem fogok már velük beszélni. Nem tudok semmit. De amíg úgymond nem gyógyul be a szívem a szakítástól, (bár ezzel a bejegyzéssel arra akarok utalni, hogy nem is nagyon hiszek ebben a gyógyulásban) addig én nem akarok kapcsolatot. Nagyon tudok ragaszkodni emberekhez, főleg ha már tényleg az életem részévé válnak... és ha elvesztem őket, én mindig valahogy meggyászolom. Lehet az barát, szerelem, vagy bármi más ami boldoggá tett de el kell tőle búcsúznom. Mindig is féltem az ilyenektől. És most is nagyon félek, hogy nagyon sokat fogok még szenvedni a hiánytól. De próbálok pozitív lenni.

Bár eddig mindig azt mondtam hogy nincs ideálom, meg valaki vagy tetszik vagy nem, de aztán átgondoltam hogy mégis vannak olyan tulajdonságok, amikből össze tudnám rakni a számomra tökéletes férfit.

Kinézet

• Hát az a helyzet, hogy ha végig gondolom hogy eddig milyen pasik jöttek be, nagyon színes a paletta :D alacsony-magas, vékony-ducibb-kigyúrt, barna-szőke, fehér bőrű-barna bőrű, idősebb-fiatalabb, minden volt már :D szóval ez alapján tényleg nem tudom hogy külsőleg milyen férfi jön be, meg ugye van hogy a belső vonzóvá teszi a külsőt :D viszont mindenképp jó ha magas az illető (én is 177 cm vagyok), és igazából mostanában nagyon bejönnek a kék szemű, hosszú szőkés hajú fiúk :D mint a tipikus herceg a mesében. De az olaszos, spanyolos fiúk is tetszenek. Szóval talán így ezt a kettőt tudnám mondani ha kinézetről van szó és a tökéletes férfiről beszélünk. És alkatra ne legyen vékony... vagy husi legyen vagy izmos de vékony ne legyen mert én se vagyok az és úgy nagyon nem tudnám nőnek érezni magam, ha egy nálam sokkal vékonyabb pasit pl. ölelgetnék. Olyan érzésem lenne mintha én lennék a férfi xD

Igényesség

• Számomra a legfontosabb dolog, ugyanis szerintem nincs visszataszítóbb egy igénytelen, elhanyagolt külsejű férfinál. Nagyon alapnak tűnik de igazából sajnos ha nem tapasztalom saját bőrömön el se hiszem hogy van akinél nem alap... a mindennapos tisztálkodás. Szerintem k*va nagy tévhit, hogy a nők szeretik ha egy férfinak van szaga. Vagy akkor én nem vagyok normális nő. Tiszta ruha, tiszta bőr, jó illat. Ne egy póló meg egy alsónadrág rohadjon rajta 3 napig csak mert beleszimatol és "jó ez még" a környezete meg inkább megtartja a 3 lépés távolságot :D Ápolt haj, rendszeres borotválkozás bár azt azért nem várnám el hogy mindennap borotválkozzon mert szerintem az még a nőknek is too much amikor mindennap szőrteleníteni kell, de azért na... tiszta fogak, jó lehelet. Bár nekem sincsenek hófehér fogaim de attól függetlenül mindig mosom őket mert szerintem alap dolog. De ahogy észrevettem ez se mindenkinek az. Szóval én ezeket várnám el egy férfitól is, aki velem van. Ami amúgy szerintem nem is nagy elvárás, sőt, nincs olyan ember, akinek szerintem vonzó az igénytelenség. De javítsatok ki ha tévedek :D

Természet

• Vagyis a személyisége. Én nem szeretem az ilyen heves vérmésékletű pasikat, megmondom őszintén :D inkább legyen nyugodtabb. Azt se szeretem ha egy férfi nagyszájú, főleg ha mellette még gyerekes. Szerintem attól férfi egy férfi hogy tényleg felnőttként viselkedik. És nem hisztizik, meg elküld melegebb éghajlatra csak mert valaki felhúzta az agyát. Vagy nem kezd el "sírni" csak mert valamivel megbántottad. Legyen határozott személyisége de ennyi, nem szeretem az ilyen vezető típusú pasikat. És legyen megértő. Nekem az a legfontosabb. Mikor nem kell magyarázkodnom hogy mért döntöttem így vagy úgy, vagy miért gondolom ezt vagy azt, csak elmondom és megérti és ennyi. Mert én is ilyen vagyok fordítva. És legyen gondoskodó, vagyis érdekelje pl. ha beteg vagyok. Mert nekem az ilyenek esnek jól. Nem arról beszélek, hogy ha lázas vagyok akkor pl. ágyba hozza nekem a kaját meg ilyenek, csak hogy egyáltalán törődjön vele ha nem érzem jól magam. És tiszteljen engem és a családomat. És mutassa ki azt hogy szeret. Szeretem a kis gesztusokat, pl. mikor megfogja a kezem, vagy átkarol, vagy hátulról megölel, vagy a barátai előtt bókol nekem, meg az apró puszik. Nem kell, hogy nyálasan romantikus legyen, de azért érezzem hogy azért van velem, mert szeret és szerelmes belém. Nem azért, csak hogy legyen valakije. És a legfontosabbat majdnem kihagytam, hogy lehessen vele viccelődni, és ne legyen túl komoly, mert azoktól a pasiktól falra mászok :D tudjon megnevettetni mert szerintem az a legjobb dolog.

Plusz pontok

• Ha nem féltékeny típus. Persze valamilyen szinten jól esik az embernek ha a párja féltékeny, mert így érzi hogy szereti, de mikor ez átmegy birtoklási vágyba akkor az már nagyon idegesítő tud lenni.
• Ha nálam idősebb, legalább 2 évvel. Persze nem olyan fontos, csak én alapból nem tartom magam valami nőies lánynak, inkább fiúsnak. Viszont kapcsolatban nagyon szeretem érezni hogy én vagyok a nő. És ezt egy fiatalabb pasi mellett nem nagyon érezném.
• Ha szereti az állatokat, és szereti azokat a zenéket amiket én is hallgatok :D
• Ha van kocsija... jó jó tudom ez nagyon felületesnek hangzik, de hiába, nekem az tényleg plusz pont ha valakinek van kocsija, mert én nagyon szeretek kocsikázni, meg elmenni ide-oda. Szerintem az nagyon romantikus. És nem a kocsi márkája számít, mert én mindig azt mondom ha egy luxus autót szeretnék magamnak akkor nem azon lennék hogy a pasimnak legyen olyan hanem hogy saját magamnak...
• Ha hagy egy kis szabadságot. Én nem is tudom hogy azok a párok hogy bírják ki egymás mellett, akik minden nap találkoznak. Persze az együttélés az más... de én tapasztalatból mondom, hogy nem egyszer találtam ki kamu kifogásokat arra, hogy miért nem érek rá, csak mert már elegem volt abból hogy a barátommal mindennap találkoztunk. Vagyis hogy ő akart találkozni velem. Persze jó érzés ha a párod mindennap látni akar meg hiányzol neki stb, de néhanapján elég pár üzenet, vagy egy pár perces telefonhívás. Legalábbis nekem túl sok ha mindennap a barátommal vagyok. Belebolondulnék és akaratlanul elkezdenék hazudgálni hogy ezért meg azért nem érek rá. És az nem lenne valami szép dolog...

Minusz pontok

• Dohányzás. Régebben még jobban tűrtem, de mostmár egyáltalán nem, felfordul a gyomrom tőle. Ezt is egy kicsit az igényesség kategóriába sorolnám. És még sok lány meg tini dicsekszik vele, meg cigis képeket töltenek fel, mintha milyen jó dolog lenne. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy lehet bármilyen jó a csaj vagy pasi, de biztos jó büdös a szája meg a ruhái... szóval nálam kizáró ok.
• Ha sajnálja rám a pénzét. Persze nem arra gondolok hogy kétnaponta vigyen vacsorázni meg ilyenek, csak szintén tapasztalat, hogy bementünk boltba, vettünk két innivalót meg két csokit, és fillérre pontosan ki kellett fizetnem a felét. Mikor én nekem még nem volt keresetem, ő meg 150 ezret keresett havonta. Szóval nekem ilyen pasi nem kéne, aki 100 forintot sajnál tőlem. Elvégre egy férfi attól férfi, hogy udvarol a nőnek.. és ebbe beletartozik szerintem az is, hogy néha meghívja egy kólára, vagy valami.
• Ha a szülei utálnak. Szintén tapasztalat. Amúgyis eléggé kisebbségi komplexusom van, és mikor meg kell felelnem az embereknek a semmiért, csak mert nem vagyok nekik szimpatikus de amúgy meg semmi rosszat  nem tettem ellenük, az azért elég szar érzés. Persze erről maga a pasi nem tehet.
• Túl sok bulizás, piálás. Ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom, de nem is akarom hogy legyen. Főleg az alkohollal kapcsolatban. Nagypapám alkoholista volt, tudom hogy élt mellette a mamám. Apukámnak is volt egy időszaka, mikor elég sokat ivott. Úgyhogy nekem ilyen férfi nem kéne.
• Csúnya beszéd, agresszivitás. Talán ezt nem is kell magyaráznom. Ha valaki csúnyán beszél a párjával, ok nélkül, az már szerintem egy színtiszta jel hogy nem szereti. Na de mellé még a káromkodás... én nálam még egy "bazmeg" is kicsapja a biztosítékot. Az agresszivitás meg pláne. Én nem vagyok ilyen, úgyhogy velem se bánjon így senki.

Nagyjából ennyi lenne :D jól kiveséztem az "igényeimet" de tulajdonképpen nincs sok tapasztalatom a férfiakkal, legalábbis ami a kapcsolatokat illeti. Szerintem nemsokára fogok egy ilyen bejegyzést írni a nőkről is, bár a legtöbb pont rájuk is igaz, mert nem nemfüggőek :)

Side note: beírtam tumblr-be hogy perfect guy és kiadta Bill Kaulitz-t :D hát ez asszem nem véletlen.

Igen, igen, én csakis a hormonokat hibáztatom! Mert egyszerűen nincs más számomra elfogadható magyarázat arra, hogy egyik nap még minden kapcsolat ellen vagyok, nem akarok se pasira se nőre nézni, másnap meg mindenki tetszik...

Egy, kettő, három, négy, öt személyről fogok most írni, akik teljesen összezavartak. Sőt, igazából 6. De mindjárt kifejtem. Nem szeretek annyira beszélni az ilyen dolgaimról, de ha már van egy blogom, ahol senki se tudja, hogy ki vagyok, akkor mért ne?:D

Tegnap voltam felvételizni a gyárban, minden tök jól ment, felvettek, bár megint 8 órától 3 óráig ott rohadtam csak a papírok intézése miatt. Szóval szokás szerint ilyenkor az összes felvételiző összehaverkodik. Nálunk is így volt, bár én inkább egy idősebb cigány nővel beszélgettem egész nap (ez a gyár 90%-ban cigány emberekből rakódik össze, bár erről már írtam régebben), de a nap végére már beszélgettem egy cigány fiúval is, meg egy leszbikus lánnyal.

Én nem vagyok paranoiás, de azért az ember valamilyen szinten érzi ha a másik úgy beszélget vele, hogy bejön neki. Vagy nem tudom, ez ilyen hatodik érzék. A leszbikus csajnál nagyon éreztem, akárhol ültem, vagy álltam, szinte égetett a tekintete. Főleg hogy nagyon kicsípve mentem el mert... you never know :D tudtam hogy találkozok az exemmel aztán ilyenkor azért... na. Csajoknak nem kell ugye magyaráznom. :D mindegy. De nem gondoltam hogy egy csaj fog így rámhajtani. Most mondhatnám, hogy csak barátkozni akart, de a nézésén meg a viselkedésén nem ez tükröződött. Ami fura, mert élőben velem ilyen még nem igazán történt, meg ahogy ismerem a leszbiket, ők sem mennek rá csak úgy egy csajra, főleg ha az nem úgy öltözködik, stb. hogy egyértelmű legyen a szexuális orientációja. De ennek a csajnak biztos nagyon jó volt a "gaydar"-ja. (gaydar= a "gay" mint meleg és a "radar" összevont szava, ami azt jelenti, hogy megismered már szinte ránézésről, hogy ki meleg és ki hetero) Furcsa szituáció volt, de amúgy nekem nem igazán jött be ez a lány. Viszont ott volt az a cigány fiú... hát kezdjük azzal, hogy nem vagyok rasszista, de a cigányokkal rengeteg rossz tapasztalatom van. Igen, tudom, hogy ők is emberek, nekem egyik időben egy cigány csaj volt a legjobb barátnőm. De pont ezért tudom, hogy azért mégis vannak közös jellemvonásaik.
Mindegy nem erre akarok kitérni, hanem hogy igen, rájöttem, hogy nekem tetszenek az ilyen "olaszos" (hát valljuk be cigányos) pasik is. Mondjuk ezt már Paulo Dybalánál is tudtam, na meg én gimi utolsó évében eléggé sokat kavartam egy amúgy nagyon normális cigány fiúval. De azért hogy tisztázzuk a helyzetet, az ilyen VV Bécis pasikra gondolok, nem mondjuk a győzikés Zolikára xD . És a felvételinél volt ugye ez a fiú.. mostmár csak el mondom amit akarok :D és nagyon sokat hülyéskedtünk, meg viccelődtünk egymással. Amúgy tudom, hogy ő ilyen tipikusan olyan fiú aki egy nagy köcsög és nem bánik jól a lányokkal és ha van barátnője már 1 hónap után 10el megcsalja, meg nagy pofájú, stb, de nem tehetek róla nekem amióta az eszemet tudom bejönnek az ilyen "rossz" pasik. Bár kapcsolatot nem akarnék egy ilyentől, szó se lehet róla. És ez a cigány csávó emlékeztetett még egy csávóra, akivel szintén nagyon jóba voltam, és szintén cigány volt, és szintén folyton ugrattuk egymást, és szintén úgy éreztem már abból, ahogy rámnézett, hogy tetszek neki. De a tudat hogy nem lép semmit meg semmi ilyesmi attól komolyan be tudok dilizni. Szóval így visszajöttek ezek az érzések. Mindegy, szóval amit írtam a crush típusaim bejegyzésbe, tisztában vagyok vele, hogy az ilyen "mézesmadzag húzogatók"-ba tudok a legjobban beleesni. Úgyhogy mostantól óvatosan ismerkedek ilyen emberkékkel :D (nem mintha beleestem volna ebbe a fiúba, valószínűleg már soha nem fogom látni)

És még visszavan 2 ember akik mindig megdobogtatják a szívemet. Az egyik az egy olyan fiú, akit 8 évesen ismertem meg. Nagyon szerelmes voltam. De mai napig .. hát nem tudom.. hát nehéz elfelejtenem. De nem annyira, hogy rá gondolok egész nap, meg ilyenek, viszont elég meglátnom őt az utcán, és az agyam ilyenkor blokkolva van. Tök mindegy kivel beszélgetek, hol vagyok, meglátom és akkor nem tudom kontrollálni magam. Nem tudom leírni ezt az érzést. És tegnap ismét láttam őt. Nem volt nagy találkozás, kb fél percig tartott ahogy láttam hogy jön, aztán elment mellettem :D pont az exem lánytesójával fagyiztam de én addig a fél percig én nem tudom hol voltam agyban de biztos nem ott. Mondjuk azóta tök jó minden, már nem fáj érte a szívem, komolyan nem akarok tőle semmit. De hiába, ha meglátom őt, bárhol, akkor ez van. Nem is tudom mit csinálnék ha egyáltalán hozzám szólna és beszélnem kéne hozzá, ha már arra így reagálok hogy egyáltalán látom. Valószínűleg zavaromban elkezdenék valami idegennyelvet beszélni vagy nem tudom.

És végül de nem utolsó sorban... az exem. Legutóbbi szakításunkkor valami nagyon megtört bennem, és nagyon elutasító vagyok vele, de talán pont ez az amiért látom rajta, hogy mennyire belém van esve (újra). Tényleg, meg vagyok lepődve, álmomban se gondoltam volna hogy ő még fog így viselkedni. Mondjuk átlátok a szitán, mert hiába ismerem ezt az arcát, ismerek egy sokkal rosszabbat is. Mindegy, lényeg, hogy én is szeretem még őt. Eddig azt hittem, hogy csak ragaszkodok hozzá, de nem, mert hiába csinált velem annyi rosszat, és hiába érzem magam jobban mint valaha így egyedül, de azért mégis megdobogtatja még a szívemet. Szóval óvatos vagyok vele, de azért így négyszemközt (veled, aki olvasod) azért elmondom, hogy még mindig meghatódok mikor úgy hív engem, hogy nyuszifül. Próbálom játszani a keményet de elég sokszor megbukok benne :D

Szóval ennyi lenne. Ja és még hab a tortán, hogy a srác, aki egész gimiben tetszett (az egyik osztálytársam), most hirtelen rám írt facebookon, és elég erőteljesen nyomul. :D bezzeg mikor nekem tetszett rám se nézett. Bár most se vagyok egy szépségszalon, de gimiben még krumplibb fejem volt, szóval nem is hibáztatom. És így utószóként elmondanám, hogy a külső nem minden. Hiába érzed azt, hogy oda vagy ezért vagy azért, egy rossz személyiség úgy eltudja baszni az egész összképet. De fordítva is igaz. Meg az a bizonyos kémia is, hogy nem tudod, hogy mi fogott meg benne, hogy mi tetszik annyira benne, miért vonzza a tekinteted akárhova is megy... érdekes dolog ez a vonzódás.

Sokféle szerelmi háromszögem van. Van az ágy-telefon-én, van a csoki-pizza-én, van Bill Kaulitz-Zac Efron-én (bár ők erről nem tudnak), és most mégegy... egy lány-az exem-én.

Ahhoz képest, hogy többször kijelentettem, kiemeltem, világgá kürtöltem, hogy nem akarok kapcsolatot, elegem van a kapcsolatokból... Murphy törvénye (na jó tudom hogy Murphy törvénye az "ami elromolhat, el is romlik" de ez is törvényszerű) hogy ha nem keresel senkit, akkor vannak jelentkezők. Ha meg kapcsolatban akarsz lenni, akkor kb. mindenki csak bottal piszkálna.

Kezdem azzal, hogy megismerkedtem egy lánnyal... (biszex vagyok ha valaki nem tudná). Igazából csak interneten, ugye az meg teo törvénye, hogy ha találok is valakit, akkor azt tuti csak interneten, mert személyesen senkit sem ismerek aki érdekelne. 1-2 kivétellel. Lényeg az, hogy nagyon aranyos, rengeteget beszélünk, már nagyon jól ismerjük egymást. Júliusban (elvileg) amikor megyünk a Balatonra akkor találkozok is vele. Azt muszáj kijelentenem, hogy én nem csak szexet akarok tőle. Mert így első hallásra olyan egyéjszakás kaland szerűnek tűnhet, de nem az. Legalábbis részemről. Tulajdonképpen, nem létezik olyan ember a Földön, akitől csak szexet akarnék. Tudom furán hangzik, de szexuálisan engem egy ember nem tud beindítani csak úgy :D pedig nem vagyok aszexuális, mert attól függetlenül, hogy nem gondolok arra, hogy "húú de ágyba bújnék vele", attól még vannak szexuális vágyaim, szóval... fura.

Lényeg, hogy találkozni fogunk, ami nekem nagyon fura, konkrétan lánnyal még nem randiztam. Bár nem is hívom ezt randinak. Külsőleg nagyon nagyon tetszik, hosszú hajú, tele van tetkókkal, piercingje is van, de amúgy csajosan öltözködik. Nagyon aranyos, kedves, egyfolytában bókol nekem, szóval nagyon cukiii alig várom már hogy megismerjem. Az sincs kizárva, hogy esetleg több legyen. De nem tudom.. macerás lenne ha konkrétan összejönnék egy lánnyal. Mármint hogy hogyan reagálna erre a családom, az ismerőseim. De ha tényleg olyan benyomást fog kelteni, na meg én is ugyanolyan szimpatikus leszek neki élőben, mint neten, akkor ... nem vagyok semmi rossz elrontója :D

És akkor ott van a háromszög 3. szöge xD az exem. visszatért az életembe. mily meglepő. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy "Túl drága voltam neki, olcsóbbat meg nem talált." Utálom, haragszok rá, szét tudnám verni a fejét egy gumikalapáccsal mikor eszembe jutnak a régi actionjei. De ugyanakkor meg nagyon sokat változott. Jó, mindig ezt mondja, de most nem ő mondja, hanem én vettem észre rajta. Teljesen más a stílusa, sokkal komolyabb, szóval.. nem tudom. Én is sokat változtam, ezt tudom magamról, sokkal nagyobb lett az önbizalmam, sokkal nagyobb lett az önbecsülésem, és máshogy tekintek egy kapcsolatra, mint eddig. Ő meg valahogy most jobban vissza akar szerezni, mint eleve a legelején mikor "fel akart szedni". Nagyon cuki amúgy, nyilván ennyi idő alatt nem tudnak csak úgy elmúlni az érzések. De már a bizalom, hogy nem fog többet megbántani, az a béka segge alatt van. Nem tudom, hogy megérdemelne-e még egy utolsó utáni esélyt. Csak rajta múlik, hogy hogyan fog velem most viselkedni. Nincs kedvem végigmenni mégegyszer ugyanazon a forgatókönyven.

Szóval most így áll a szerelmi életem. Még mindig úgy vagyok vele, hogy "a családi állapotom szingli, és nagyon le kell engem nyűgözni, hogy ez megváltozzon" :D az is lehet, hogy egyikből se lesz semmi. Őszintén, annyira nem is nagyon kattogok ezen. Csak megyek az árral.

Megint személyes témával jövök. Superwoman-nek (Lilly Singh) van youtubeon egy nagyon jó videója, ahol a szingli emberek típusairól beszél, és most a Ketrecbe Zárt Szingli elnevezésű típus tökéletesen illik rám :D idézem:

A Ketrecbe Zárt Szingli az a személy, aki túl van egy szörnyű kapcsolaton, és teljesen feladta a szerelmet. A személyisége keveredik a túlzott önbizalommal, a függetlenséggel, és azzal, hogy megünnepli a szingliséget minden adódó alkalomkor. Valójában, kineveti azt az ötletet, hogy kapcsolatban legyen, mert nincs szüksége senkire ahhoz, hogy boldog legyen, önmagán kívül. És ezt pontosan tudja, mert van egy saját zenelejátszó listája olyan dalokkal, amik ezt mondják neki. És könnyű kiszúrni ezeket az embereket, mert ők azok a szórakozóhelyeken, akik beindulnak, amikor a Single Ladies-t játszák Beyoncétól. Mert ők nem csak táncolnak rá, nem nem. Ők arra használják a dalt, hogy üzenjenek vele.

Imádom Lillyt :D aki kiváncsi a videóra az kattintson ide. Én ma rájöttem, hogy tulajdonképpen nekem most annyira elegem van mindenféle kapcsolatból, férfiakból, nőkből, hogy ha valaki ismerkedni akar velem, megmondom neki, hogy aszexuális vagyok. Nem volt eddig sok barátom, de egy 3 és fél éves kapcsolat után, amiben volt eljegyzés, kb 20 szakítás ha nem több, veszekedés, sírás rívás féltékenykedés, azt mondom felért 10 kapcsolattal is. És most vagyok azon a ponton, hogy elég. Nem akarok ismerkedni, nem akarok megint végigmenni a procedúrán hogy vajon elfogad-e az a bizonyos személy így ahogy vagyok, smink nélkül, ruha nélkül, reggel álmosan, pattanásosan, kócos hajjal, messze nem tökéletes testtel. Idegeskedni azon, hogy ki tetszik neki még rajtam kívül, vajon tényleg én kellek neki vagy csak simán kapcsolatban akar lenni és én voltam neki a legegyszerűbb úgymond "találat", stb stb. Nem nem nem és nem, nekem erre nincs szükségem. Fiú haverjaim is rámszálltak, azzal hogy szingli lettem utalgatnak rá hogy feküdjek le velük... wtf? Sosem ment el még így a kedvem a férfiaktól, a szerelemtől, a szextől, mindentől. Nők sem érdekelnek. Egyszerűen elég volt. Biztos oka ennek az a kapcsolatom aminek nemrég vége lett. Voltak hullámvölgyek rendesen. Neki köszönhetően én a kapcsolatban csak azt látom, hogy tartoznom kell valakihez, aki amint megszerez már nem értékel semennyire sem. Akivel meg kell találnom a közös nevezőt még akkor is amikor tudom hogy nem neki van igaza. Megfelelni az elvárásoknak, beszámolni dolgokról. Akinek el kell tűrnöm a hülyeségeit, el kell tűrnöm ha hisztizik, el kell tűrnöm ha csúnyán beszél velem, ha kigúnyol, ha kiröhög. Hallgatni hogy melyik csaj jön be neki. Neemneeem egyszerűen nem nem és nem. Haverjaim is mind kb vettek egy 180 fokos fordulatot, és elkezdtek lekezelően beszélni velem. Hát a drága k*va anyjukkal fognak így beszélni de nem velem. Már bocsi a káromkodásért. Csak eléggé felidegesített ez az egész sztori.

Szóval nálam most a kapcsolat téma befuccsolt. Meg se akarom hallani azokat a szavakat, hogy randizzunk, szeretlek, hiányzol. Nemnemnem eleget hallottam már. Nem akarok egy férfira sem és egy nőre sem máshogy nézni, senkitől se akarok semmit. Sőt, lehet most inkább a nőknél látok több esélyt, hogy előbb kialakul érzelem a jövőben, mert a férfiaktól egyenesen rosszul vagyok. Nem kell több mézesmázaskodás, nem kell több ígérgetés, utána meg gúnyos pofábaröhögés, magyarázkodás, mert csak a farkincájuk után tudnak menni.

Biztos nem fogom örökké így érezni, de az tuti, hogy mostantól én magam leszek az életem központja. Eddig a kapcsolatomat akartam rendbehozni és egyre jobbá tenni, de most ezt önmagammal fogom csinálni. Azt fogom nézni, hogy nekem mi a jó, arra fogok menni, amerre én akarok. Pont ma beszélgettünk tesómmal számomra eléggé fontos dolgokról amik befolyásolhatják az életemet. Egy jogsit is le kéne tennem minél előbb. Szüleimmel összevesztem, és rájöttem, hogy ők sosem fognak támogatni lelkileg, mert számukra én egy haszontalan, béna, lusta kislány vagyok, aki semmihez sem ért, semmire sem jó, sehol sem állja meg a helyét. Eddig kiborultam az ilyenektől, most a hasznomra fordítom, mert hiába tömködik tele a fejem szülő létükre ennyi negatív dologgal, én tudom, hogy milyen vagyok, tudom mikre vagyok képes, tudom hogy mi van bennem.

Szóval szerintem ez a nap tuti valami kulcsfontosságú nap az életemben, mert rengeteg mindenről változott meg a véleményem. És remélem pozitív irányba fogja billenteni ez az életemet. Mert már elegem van abból a semmiből amiben most állok.