Tudom jól mit mond a Biblia, tudom hogy nem szabad felvenni veled a kapcsolatot. És nem is szeretném, hiszen ebben az életben te már sajnos nem vagy jelen. De mégis úgy éreztem írok neked egy levelet, mert jó eljátszani a gondolattal, hogy üzenhetek neked.

Pár nappal ezelőtt volt egy éve, hogy elmentél és itthagytál minket. Még mindig emlékszek az utolsó találkozásunkra. Akkor nem tudtam, hogy akkor fogom meg utoljára a kezed, akkor ölellek meg utoljára, és akkor puszillak meg utoljára. De talán jobb is így. Nagyon hirtelen mentél el, csak úgy a semmiből, megleptél minket. De mindennek megvan az ideje, és tudom, hogy te számítottál rá, és nem féltél a haláltól. Hiszen már rengeteg szeretted meghalt. Így talán már én sem félek annyira, hogy tudom, hogy újra találkozhatok veled. Ebben biztos vagyok, mert te is hittél Istenben, én is hiszek, így reménykedek benne, hogy a Mennyországban majd vársz rám.

Nagyon sokáig nem tudtam elfogadni, hogy meghaltál. Mai napig bármikor bárhol elkap a sírógörcs, ha arra gondolok, mennyire szerettelek, és te is mennyire szerettél engem. Ez egy örök fájdalom nekem, hogy már nem láthatlak, de próbálok inkább örömömben sírni, hiszen megismerhettelek, és te is neveltél engem, és nagyon-nagyon szerettél. Tényleg apán anyán és a bátyámon kívül te voltál az egyetlen olyan ember, akit feltétel nélkül, őszintén szerettem. Tudtam, hogy rád mindig számíthatok, hogy te nem nevetsz ki ha sírok.. és mennyiszer sírtam neked :) ahogy te is nekem. Sosem tudtam veled összeveszni, mindig a jót akartad nekem. Még mindig érzem az illatodat. Még mindig a fülemben van ahogy nevetsz, ahogy kimondod a nevem. Még mindig érzem milyen volt megölelni téged. Még mindig emlékszem hogy integettél amikor eljöttem tőled. Emlékszem a kezedre, az ujjaidra. Ahogy mindig megszorítottad a kezem amikor elköszöntem. Emlékszem hányszor szóltál nekem, hogy tegyek a hajamba egy hajpántot, hogy ne lógjon mindig az arcomba a hajam :D mindig megfigyelted milyen ruhába megyek, hogy fogytam vagy híztam. Mikor elkezdtem először szoláriumba járni, te azt is észrevetted, mindig elmondtad milyen jól áll nekem, hogy barna vagyok. Legutoljára is megdicsérted a fekete hajamat. Na meg a szemöldökömet.. a szemöldökömet.. egy öreg néni, amit még anyukám se vett észre ha kihúztam vagy nem, de te minden ilyen apróságra odafigyeltél. Hiányoznak ezek. Hiányoznak amikor nevettünk, hogyha félreértettél egy szót, vagy rosszul mondtál valamit, akkor is csak nevettél magadon. Hiányzik az a mosoly ami volt az arcodon amikor láttad, hogy én jövök be az ajtón. Hogy mennyi tanácsot adtál nekem, bármilyen témában. Hogy amikor elmeséltem mennyiszer megbántott az első barátom, te nem kioktattál, hanem velem együtt sírtál, és úgy próbáltál erőssé tenni. Hiányzol nagyon.

Próbálok most se sírni, mert tudom, hogy te sem szeretnéd. Csak egyszerűen nehéz elengedni egy olyan embert, aki egyik napról a másikról itthagy, és már sosem fogom látni. Annyi mindent kérdeztél tőlem, néha ideges is lettem tőle, bevallom őszintén. De aztán ütött az óra, hogy már semmit sem kérdezel. Pedig mostmár esküszöm, mindenre türelmesen válaszolnék.. csak hallanálak kérdezni..

Te egy hihetetlenül erős nő voltál. A nagyszüleidet és a szüleidet sorra veszítetted el. A testvéredet is. Férjhez mentél egy olyan emberhez, aki egyáltalán nem becsült meg, sőt, rengeteg rosszat okozott neked. Bántott, megvert, megalázott. De te még így is szeretted. Szültél négy gyereket neki, akiket tisztességesen felneveltél, reggeltől estig dolgoztál. És az egyik gyereked még fiatalon a karjaid közt halt meg. És még ezek után is talpra tudtál állni. A férjed is meghalt, aztán pár év múlva a húgod is. Rengeteg fájdalmat éltél át, és nagyon tiszteletre méltó, hogy ezek után még tudtál mosolyogni. Te vagy a legerősebb nő a világon, akit valaha is ismertem.

Nem múlik el nap, hogy ne gondolnék rád. Elfogadtam, hogy ez az élet rendje, de a szívemben még akkor is élsz. Sosem felejtem el a dátumot, amikor itt hagytál minket. Sosem felejtem el azt a napot. Még az ég is siratott téged. Pedig annyi minden történt velem az elmúlt évben, amit szívesen megosztottam volna veled. Látod, sokszor beszéltél a halálról, hogy néha jobb lenne meghalni, de borzalmas ez az űr amit hagytál magad mögött. És én hiszek abban, hogy te még mindig élsz. Mert amikor a temetéseden láttalak, egyszerűen éreztem, hogy az nem te vagy. Te nem ennyi vagy. Ez egy elmagyarázhatatlan érzés, még én sem tudom felfogni, de egyszerűen érzem, hogy te nem haltál meg. Nem mentél el. Még érzésnek se tudom mondani, annyira természetfeletti, hogy tudom, hogy most jól vagy, és nincsen semmi baj, és nem fáj semmid.

És én nagyon szeretlek téged Mama, sosem foglak elfelejteni. És remélem, ott fent, ugyanúgy megvársz engem, mint ahogy itt lent is mindig vártad, hogy meglátogassalak. Egy kis idő és újra megölelhetjük egymást :) hiszek benne, és akarok is hinni, és hinni is fogok. Nem véletlenül tetováltam ezt a kezemre is. Ha ez az utolsó dolog is ami életben tart, én akkoris hinni fogok. Benned, Istenben, és abban, hogy létezik a Mennyország. Azzal, hogy elmentél, megváltoztattad az életemet. Ha nem is fizikálisan, de gondolkodásban biztos. Felfogtam mi a halál, felfogtam mi az élet, felfogtam milyen szeretni valakit, felfogtam mi az a múlandóság. Pont szülinapom után hagytál itt. De már biztosra tudom, hogy a 20. születésnapom után lettem felnőtt. Hogy ezekre mindre rájöttem. Mint amikor a vak hirtelen látni kezd.

Nagyon köszönök neked mindent és nyugodj békében drága Őrangyalom.

Én decemberben nyelvvizsgáztam középszinten, 72%-ra sikerült (én kicsit szomorú voltam, jobbra számítottam) és magamat készítettem fel. Úgyhogy most szeretnék leírni néhány tippet, amik segítenek felkészülni ha nem iskolában tanulsz idegen nyelvet.

Milyen típusú nyelvvizsgát válassz?
Szerintem ne internetes vélemény alapján döntsünk, hogy "ez a nehéz, vagy ez a könnyű" mert mindenkinek más a nehéz. Senki sincs egy szinten, mindenkinek van gyenge pontja, épp ezért vannak különböző vizsgák, hogy kiválasszuk nekünk melyik a legmegfelelőbb. Inkább nézzük meg a hivatalos oldalakat, sőt én találtam egy olyan oldalt ami nagyon jól összehasonlítja az összes típust: klikk
Én nem gondolkoztam sokat, az Euroexamet választottam. Én ajánlom mindenkinek, nem nagyon térnek ki a nyelvtani dolgokra, jobban értékelik hogy spontán hogyan tudsz reagálni. Az írásbeli rész egy az egyben olyan, mint az irodalom írásbeli érettségi. Ott sem kérnek nyelvtant, inkább a tartalom a fontosabb, mennyire érted a szöveget. Az írós feladat pedig kifejezetten tetszett, hogy könyvajánlót, meg egyéb érdekes esszé közül lehet választani, és itt is rengeteg pontot szerezhetsz csak abból, hogy szépen felépíted. Aki erősebb a kommunikációban, annak is nagyon ajánlom ezt a típust, mert a szóbelin tényleg a tudásodat mérik fel. Történetet kell mesélned, szituációba kell képzelned magad, kérdésekre kellett válaszolni, beszélgetni.. jó tudom általában ez alap dolog, de én imádtam, hogy nincsenek szigorúan megadva pontok, és tényleg azt mérik, hogy az életben mennyire tudod felhasználni a nyelvet. Nekem a szóbeli lett a legjobb, tényleg pozitív csalódás volt ez a rész.

És akkor a felkészülési tippek:

1. Használd a nyelvet. Nézz filmeket, beszélj, olvass angolul (vagy amilyen nyelvet tanulsz, én most megszokásból angolt fogok írni :D) Ez azért fontos, mert hiába magolsz be szavakat, hiába tudod tökéletesen a nyelvtani szabályokat, a szóbelinél és az írásnál nem lesz időd agyalni, ott folyékonyan és gördülékenyen kell mondanod mindent. És ez nem fog menni, ha nem hallod folyamatosan, ha nem beszélsz egyáltalán. Én pl. mikor egyedül voltam itthon, kerestem neten gyakori kérdéseket, és nem betanultam a választ, hanem hangosan válaszoltam rájuk magamtól. És már a 60. - 70. kérdésnél már tényleg fel se tűnt hogy én most angolul vagy magyarul válaszolok.
2. Gyakorolj típusfeladatokat. Szerintem sokan esnek abba a hibába, hogy "minek gyakorolni, tudok angolul". Szerintem a mai nyelvvizsgák még mindig nem mérik fel rendesen a valódi tudásodat, sok beugratós feladat van, amit szimpla figyelmetlenséggel vagy izgulással is elronthatsz. (Nekem az olvasás 54%-os lett... wtf minden nap olvasok angolul, én azt éreztem a legbiztosabbnak) és rengeteg minden múlik magán a feladaton, hogy mennyire vagy képben, hogy már előre tudod melyik résszel foglalkozz, és mi az amivel ne. Az EuroExam oldalán (én euro nyelvvizsgát csináltam) rengeteg gyakorló feladat van (kurzus szerűség), ami nagyon szépen fel tud készíteni, ki is javítja automatikusan a feladatokat.
3. Gyűjts szavakat. És most nem arra gondolok, hogy kanóc, meg fogpiszkáló, meg ilyen ritka szavak, mert szótárt lehet használni. Inkább szinonímákat ilyen "töltelék" szavakra. Pl. igazán, ebből következik az, hogy..., stb. Nagyon jól mutatnak az írós részben, na meg szóbelin is nagyon szeretik mikor ilyen szavakat használunk.
4. Gyakorold a szótárazást. Nagyon sok idő elvehet a keresgéléssel, ha nem értesz a szótárhoz. Amilyen gyakran tudod, használd. Felkészülés közben is. Tudom, hogy könnyebb beírni mondjuk egy applikációba a szót amit keresel, de nyelvvizsgán így majd időt spórolsz. És tudom bugyután hangzik de sajnos sokaknak nem megy: gyakorold az ábécét.
5. Pozitív gondolatok. Én mikor suliban (gimi, szakiskola) vizsgáztam nyelvből, valahogy mindig biztos voltam magamban, mert tudtam, hogy a tanárok tudják, hogy én vagyok a legjobb angolos. De amikor nyelvvizsgázni mész, ott nem tudják a képességeidet. Úgyhogy ha te éppen nem voltál túl jó angolból a suliban, nem kell parázni, mert ott a tanárok nem ismernek, nem tudják a képességeidet. Ha eleve úgy ülsz le eléjük, hogy megmutasd hogy te mit is tudsz, annak ellenére, hogy nem ismernek, szerintem az nagyon sokat segít. Azt se felejtsük el, hogy azért megyünk vizsgázni, hogy azt mutassuk meg, amit tudunk. A tanárnak is az a célja, hogy sikerüljön neked. Szerintem az rontja el a legjobban az összképet, ha félve megyünk oda. Pozitívan és magabiztosan kell (főleg szóbelin), mert sokkal jobban megy akkor a gondolkodás is. Én a vizsgázó partneremnek is mondtam, hogy ne izguljon, ha bemegyünk mosolyogjon nagyon sokat, mert az jó benyomást kelt.
6. Önkritika. Ezt kellett volna legelejére írnom na mindegy. Mindenképpen fel kell mérnünk saját tudásunkat, mert csak így tudunk rendesen "rágyúrni" arra a részre ami nem igazán megy. Nem szabad magunkkal megelégednünk, nem szabad úgy becsukni a könyvet, hogy "én ezt tudom". Mindig érhetnek meglepetések. Bármilyen más területen, a nyelv területén pedig pláne. 

Vizsga közben: Szerintem nagyon fontos, hogy ne vigyen el minket az idegesség, de a túl lazaság sem jó.
Az olvasós részre nekem az a tanácsom, hogy próbáljatok úgy nézni rá tényleg mint az irodalom érettségire. Nem muszáj minden szót érteni, de a mondanivalót érteni kell. Nyugodtan használjátok a szótárt, én pl nagyon zavarban voltam az elején, hogy mennyi mindent ki kell néznem, de igazából senki sem várja el, hogy egy egész szótár legyen a fejünkben.
Az írásos részre azt tanácsolom, hogy ne kapkodjátok el. A vázlatírás szerintem nem jó ötlet, mert sok időt elvesz, ezért fontos a sok gyakorlás előtte otthon, hogy addigra a fejünkben legyen az egész kép, bármilyen típusú levelet vagy esszét írunk. A levél írásban pedig inkább ne használjatok összevonást. Az a biztosabb. És itt lehet díszíteni sok szóval, amik nyomatékosítanak, szinonímákat használni, minden ami a csövön kifér, mert azt értékelik a legjobban.
A hallgatóstól úgy féltem mint a mumustól, pedig nem nagy szám. Sajnos szeretnek szivatni, rossz minőségű hanganyagot lejátszani, akcentusos emberkéket berakni, pedig igazából ez az ami életszerű. Ennél azt tanácsolom, hogy mindenféleképpen olvassátok el a feladatot, és már előre gondoljátok ki hogy mi fog vajon elhangzani, még mielőtt lejátszák. Szerintem ez benne a kulcs. Nincs idő, hogy annyira "feldolgozzuk" az eseményeket, nincs idő, hogy minden szót megértsünk. És ha nem olvassuk el előtte a feladatot, nem rögzítjük a fejünkben, teljesen el tudjuk veszíteni a fonalat. Ne ragadjunk le egynél, és ne csak egy részre figyeljünk egész hallgatás során. Szerintem ez a legnehezebb az egész vizsgában, de mivel tudtam hogy nekem ez rizikós, nagyon odafigyeltem, és tök jól sikerült.
A beszélős részre pedig egyetlen jó tanácsot tudok mondani, ami nekem nagyon bevált, és tényleg még az idegességet is elfelejtjük tőle. Én pl. rengeteg videót nézek a Tokio Hotelről, vagy bárki másról, aki híres, na mindegy az a lényeg, hogy már rengeteg interjút láttam. És én azt képzeltem el, hogy most a helyükbe képzelem magam, angolul fognak kérdezni, én meg angolul fogok válaszolni, mintha engem is egy civil ember interjúvolna, és azon van a hangsúly, hogy én mit válaszolok, mert őt ezt érdekli. Nekem ez nagyon nagy löketet adott, és tényleg annyira folyamatosan folyékonyan beszéltem, hogy még magamon is meglepődtem. De persze erre itthon is készültem, de a szituációt nem lehet begyakorolni nyilván.

Szóval remélem segíthettem ezzel, én mindenkit csak bátorítani szeretnék aki vizsga előtt áll. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen :)

Mostanában megfigyeltem, hogy rengeteg minden van, ami irritál az emberekben. És szerintem nem egyedül vagyok ezzel.

1. Szivesen. Nincsmit. Alap. Aki egy dicséretre, vagy szülinapi kívánságra visszaírja, hogy nincsmit, vagy alap, az miért?? de komolyan, miért?? Nekem ez a herótom. Oda írják a képem alá, hogy szép vagy. Visszaírom, hogy köszönöm. Erre meg visszaírják, hogy szívesen..... Mi szívesen? Az hogy leírt 2 szót? Vagy: - Boldog szülinapot! - Köszi! - Nincsmit! .... hee? Mi nincsmit? Ha adnak nekem egy ajándékot, és esetleg azt megköszönöm, és arra mondják, hogy nincsmit, az még oké. Nincs semmi logika benne, sőt, engem rendesen irritál. Úgyhogy akinek ez a szokása, az magyarázza már meg nekem itt kommentbe, hogy miért írja ezt. Nem hiszem el hogy ez csak engem irritál. Vagy "Igazán nincs mit" vagy "Neked alap" .... mintha valami szivességet tett volna meg. Most komolyan az hogy leírt pár szót.. szívesen.. áhh... na már az első pontnál felidegesítem magam.

2. Meghívások visszautasítása. Mikor ott állunk a mekinél, vagy a boltban a kasszánál, és leállnak veled veszekedni, hogy neeem nem kell fizetni. És hiába mondod, hogy de, meghívlak... én ezt beírnám valami etikett könyvbe. Ha meghívnak valamire befogod a szádat és megköszönöd. Nem kell kéretni magad, meg hasonló dolgok.

3. Közbeszólás. Én ezt apukámtól nem tudom elviselni, meg eleve szerintem az egyik legbunkóbb emberi tulajdonság, amikor beszélgetsz valakivel, és a másik közbeszól. De annak a mégrondább verziója, amikor nem azért szól közbe, mert annyira jót mondtál, hogy nem bírja ki, hogy ne válaszoljon, hanem mikor észreveszed hogy nem is nagyon érdekli amit mondasz, mert végig azon gondolkodik, hogy ő mit tudjon mondani. Nagyon idegesítő emberi tulajdonság.

4. Kamu kifogások. Na ez a másik amt mostanában egyre nehezebben viselek el, és képes vagyok napokig haragudni emiatt. Amikor mondjuk megvan beszélve valami, vagy bármi van, és a másik annyira hülye kifogásokat talál ki, hogy süt róla hogy kamu, és a szemedbe mosolyog, hogy hidd el. Én mikor ezt észreveszem sosem szoktam a szemébe mondani az illetőnek, hogy te szemét tudom hogy a pofámba hazudsz. Hanem direkt utána járok, és utalgatok rá, hogy "ja azért nem jöttél mert nem fértél be a kocsiba? egyik barátom látott titeket és ő azt mondta nem volt tele a kocsi" . csak egy példa. Még ha nem is igaz, de én mindig próbálom éreztetni hogy azért ne nézzenek idiótának.

5. Személyiségváltás. Ez is egy nagyon idegesítő szokás szerintem. Erre is rengeteg példát tudnék mondani családból baráti körből... mikor valakivel beszélgetek, minden tök jó, aztán jön valaki harmadik, akivel a másik nagyon jóban van, és teljesen megváltozik. Fuu de egy tenyérbemászó szokás főleg hogyha arrogánsabb lesz, meg már nem érdekli ha viccelődik veled mert valahogy hirtelen nagyobb önbizalma lesz. Nálam már előfordult, hogy rászóltam a barátnőmre a másik nagy barátnője előtt, hogy "most mit játszod az eszed?" Engem ez nagyon tud irritálni. Én nem tudom mitől van, valahogy nem is érdekel, de innen látszik szerintem ha egy ember nem egyenes ember.

6. Angol szlengek a magyar nyelvben. Ezt leginkább az internetfüggőknél vettem észre. Hétköznapi mondatokba mondanak angol szavakat. És ebben az a vicc, amikor amúgy az ember fia nem is tud angolul. Csak már annyira az internet világában él, hogy eltanul onnan angol kifejezéseket. What the fuck, például, vagy csak sima szavakat kicserélnek, kedvencem a cupcake a muffin helyett. Vagy bacon a szalonna helyett. Vagy donut a fánk helyett. Youtubereknél is van ilyen pl. a Már Megint Kitty vagy mi a neve.... vagy Unfield... oké, hogy van pár angol szó, amit nem lehet magyarra lefordítani. Pl. a crush. Ezt szerintem az tudja a legjobban aki sokat szokott fordítani. Na de alap dolgokat így mondani.... "beállítottam egy tracklist-et" vagy egy magyar táncos tutorial videóban láttam, hogy a tapsnak úgy mondta a csávó, hogy "clap" ... egy két há, clap... Amúgy én is szoktam olyanokat használni mondjuk, hogy OMG, vagy LOL, vagy nocomment. De azért túlzásba nem kéne esni. Pedig én tudok angolul. Más meg aki azt se tudja mi a különbség mondjuk a folyamatos jelen vagy az egyszerű jelen között, az meg menőzik azzal, hogy "thug life" meg ilyenek. Hát ez vicc. Ez joke xD

Persze ezzel senkit se akartam megbántani, sőt, ha én ezzel valakit meg is bántottam, remélem építő jelleggel, mert ezek olyan dolgok szerintem amik negatívak és jobb ha ezeket a szokásokat az ember inkább elhagyja.

Már írtam egy bejegyzést ugye arról, hogy nem igazán tudok sütni-főzni, a legegyszerűbb kajákat is elrontom. Ettől függetlenül nagyon jó muffint tudok csinálni, variáltam már több féle képpen, de ezt amit leírok ez szinte tökéletes. Mert én ettem már nagyon rossz muffinokat, anyukám is mindig elrontotta, több helyről olvastam, hogy nagyon nehéz olyan muffint csinálni, ami nem túl kemény, nem száraz, nem is túl puha, rendesen feljön, stb. Hát én voltam olyan szerencsés, hogy megtaláltam egy nagyon jó receptet. Nagyon hamar készen van, tényleg sütéssel együtt kb fél óra. Szóval akinek eddig nem nagyon sikerült jó muffint csinálni, itt van egy garantáltan nagyon jó recept. Ez ilyen tej-fehércsokidarabos kakaós muffin.

Hozzávalók:

• 1 db M méretű tojás
• (szigorúan) 1 dl olaj
• 11 púpozott evőkanál liszt (nem tudom milyen liszt, én simát használtam)
• 3 púpozott evőkanál kristálycukor (lehet picit több is aki édesebben szereti)
• 1 kis pohár 20%-os tejföl
• 2-3 evőkanál holland kakaópor
• 1 tasak sütőpor
• 1 tábla fehér és 1 tábla tejcsoki

Most ezt azért is így írtam le, mert az eredeti receptet valamiért az Istenért se találom, úgyhogy most ez így jó hogy meglesz, főleg hogy én nem igazán tudom ezeket az átváltásokat, én mindent kanállal mérek.

1. A tojást, a tejfölt, és az olajat egy kisebb tálban összekeverjük.

2. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet, a cukrot, a kakaóport és a sütőport.

3. A 2 tábla csokit összevágjuk kisebb darabokra. Én mondjuk nem szoktam az egészet, hanem mind a kettő táblából letörök 2 sort amit megeszek :D és a maradékot rakom csak bele. Szerintem így pont jó.

4. A csokidarabokat, a "krémet" és a száraz hozzávalókat összekeverjük

5. Egy 12 darabos muffinsütőbe muffinpapírt rakunk amiknek kb a 3/4-ét megtöltjük. Közben bekapcsoljuk a sütőt 200 fokon melegedni.

6. Alsó-felső sütésen légkeverés nélkül kb 20 perc múlva kész is van :)

Persze ilyen fogpiszkálós módszerrel meg lehet nézni, én pl. megijedtem hogy olyan szép repedezett volt a teteje, azt hittem nagyon kemény lett és beleszúrtam a fogpiszkálót és nagyon puha volt, csodálkoztam is hogy nem maradt rajta tészta mert olyan könnyen bele lehetett szúrni mintha valami krémbe szúrtam volna. Szóval tényleg ez a muffin most a kedvencem, ajánlom mindenkinek.